Ahogy az lenni szokott, idén is (immár hatodik alkalommal: TOP 10 - 2013, TOP 10 - 2014, TOP 10 - 2015, TOP 10 - 2016, TOP 10 - 2017) jelentkezek egy év végi filmes összefoglalóval, amikor kiemelésre kerül jó pár olyan alkotás, ami felejthetetlenné tette számomra a 2018-as filmes évet. Ha valami hiányosság merülne fel a listámból, akkor az vagy annak tudható be, hogy még nem láttam, vagy szimplán csak annak, hogy egyszerűen nem tetszett.
A tavalyhoz képest azért sokkal könnyebb volt összeszedni a listát, de a teljesség kedvéért, megemlítem azt a pár filmet is, amik nagyon tetszettek, ám végül a legjobbak közé mégsem kerültek be: Elit játszma, Én, Tonya, Ready Player One, Bohém rapszódia és a Keresés.
És akkor most lássuk a TOP 10-et:
10. Ruben Bradt, a gyűjtő
Kevés azon filmek egyike, amire úgy ültem be, hogy szinte semmit nem tudtam róla. Először csak néztem hülyén, hogy mégis mi a franc ez, aztán minden egyes jelenetével egyre jobban kezdtem el élvezni, sőt imádni ezt a nagyon egyedi animációs alkotást. Ha vevő vagy az eléggé elvont alkotásokhoz, akkor ez a te filmed lesz!
9. Pókember: Irány a Pókverzum! (kritika)
Azért azt nem hittem volna, hogy pont a Sony stúdiónak sikerült kihoznia a legjobb Pókember-adaptációt, méghozzá animációs formában. Az Irány a Pókverzum! azonban elképesztően szórakoztató, szemet gyönyörködtető látványvilágú, remek zenékkel megdobott 110 perces energiabomba, ami minden egyes képregényrajongót levesz a lábáról.
8. Remélem legközelebb sikerül meghalnod :-) (kritika)
Schwechtje Mihály első egész estés filmje az év egyik legnagyobb pozitív csalódása lett. Szintén úgy ültem be rá, hogy nem igazán tudtam róla semmit, csupán, hogy egyedi címe van, és hogy eléggé dicsérte mindenki. Egy tinifilmet vártam, helyette viszont egy elég erős drámát kaptam, ami nem csak úgy tesz, mintha tudná, mit gondolnak a mai fiatalok, hanem teljes mértékben tisztában van vele és ebből egy nagyon erős 100 percet hoztak ki a készítők.
7. Örökség (kritika)
Az idei év talán legnagyobb gyomrosát az Örökség vitte be a nézőknek. Ari Aster írói-rendezői bemutatkozása olyan szintű zsigeri "élményt" nyújt, amit egyhamar nem fog elfelejteni, aki látta. Végre egy okos horror, ami tökéletesen használja a műfajra jellemző eszközöket, a története eléggé komplex, így a megnézése után többféle értelmezést is kínál. Figyelem! A megtekintése csak saját felelősségre!
6. Három óriásplakát Ebbing határában (kritika)
Martin McDonagh öt év után készítette el harmadik filmjét, ami igazából tavalyi, viszont nálunk az év elején mutatták be, így szerepelhet az idei listán. Na meg azért, mert egy kics*szett jó filmről van szó. Most is komoly témákról mesél az író-rendező, viszont mindezt a tőle megszokott morbid fekete humorral átitatva tálalja, ami egy olyan ügyes hibridet eredményez, hogy az egyik másodpercben még röhögsz, a másikban pedig már sírni támad kedved.
5. Bosszúállók: Végtelen háború (kritika)
Pont tíz éve már, hogy folyamatosan zúdítják ránk a különböző képregényhősök kalandjait. Így lassan eljön az a pont, amikor az a bizonyos lufi kipukkan, és már nem leszünk kíváncsiak az újabb hősökre. De addig, amíg tart ez a láz, a Disney próbálja kimaxolni a dolgot, és a szépen felépített 10 évük ebben a Bosszúállók: Végtelen háború-ban csúcsosodik ki. Benne volt a rizikó, hogy túl nagyot vállalnak és csalódást fognak okozni, de ehelyett elhozták az eddigi talán legjobb Marvel-képregényfilmet, amit valaha láttunk.
4. Hang nélkül (kritika)
Ismét egy rendezői bemutatkozás és ismét egy nagyszerű debütálás. Az eddig inkább a viccesebb oldaláról ismert John Krasinski fogta a feleségét és vele együtt leforgatták az év egyik leghangulatosabb darabját. A történetbe persze ezerféleképpen bele lehetne kötni, de ha megtiszteled a filmet azzal, hogy megadod a módját a megnézésének, akkor egy olyan feszült 90 percet kapsz, amit eddig nem sok filmnél tapasztalhattál.
3. Mission: Impossible - Utóhatás (kritika)
Tom Cruise-t lehet szeretni és utáni, de az már szinte biztos, hogy ő az utolsó akciósztár, aki nem adta meg magát a mai trendeknek, és akinek az a legfontosabb, hogy a néző a lehető legjobbat kapja. Így 56 évesen, maximális erőbedobással elkészítette saját filmes szériájának eddig legjobb részét, sőt az új évezred egyik legfantasztikusabb akciófilmjét is.
2. A ház, amit Jack épített (kritika)
Mindig nagy elszántság kell ahhoz, hogy beülj egy Lars von Trier-filmre. Az író-rendezőtől megszokott depresszív stílus eléggé megterhelő tud lenni, de ha elég szívós vagy, akkor talán az év egyik legjobb "élményével" gazdagodhatsz. Ezúttal a sorozatgyilkosságról forgatott filmet, ami néhol bár tényleg elég brutális, mindenképp elgondolkoztató, sőt a dán fenegyerek talán eddigi legjobb filmje is egyben.
1. Csillag születik (kritika)
♫ Tell me somethin' girl: Are you happy in this modern world? ♫
A film, amibe egyből beleszerettem, majd végül úgy összetörte a szívemet, mint idén semmi. Ez Bradley Cooper rendezői bemutatkozása, a Csillag születik. Ugyan ezt a sztorit már számtalanszor elmesélték, ám mégis ebben a tálalásban érzem a legerősebbnek. Mivel a jól ismert sztorit olyan tudatosan építi fel és meséli el, minden klisétől és sallangtól mentesen ebben a több, mint két órában, ahogy azt nagyon kevesen tudják. Cooper és Gaga párosa elképesztően működik, a dalok zseniálisak, az alakítások pedig fantasztikusak. Egyszerűen tökéletes filmélmény!
Ezek lennének hát 2018 legjobbjai szerintem. Remélhetőleg az idei év is dúskálni fog a jobbnál jobb alkotásokban. Reméljük...
