Ahogy az lenni szokott, idén is (immár ötödik alkalommal: TOP 10 - 2013, TOP 10 - 2014, TOP 10 - 2015, TOP 10 - 2016) jelentkezek egy év végi filmes összefoglalóval, amikor kiemelésre kerül jó pár olyan alkotás, ami felejthetetlenné tette számomra a 2017-es filmes évet. Ha valami hiányosság merülne fel a listámból, akkor az vagy annak tudható be, hogy még nem láttam, vagy szimplán annak, hogy egyszerűen nem tetszett. *Ba Dum Tss!*

Szerencsére most sem volt egyszerű leszűkíteni a listát, de a teljesség kedvéért, megemlítem azokat a filmeket is, amik nagyon tetszettek, ám végül a legjobbak közé mégsem kerültek be: anyám!, Széttörve, A régi város, Coco, Az, Kong: Koponya-sziget, LEGO Batman - A film, A legnagyobb showman, Baby Driver és a Thor: Ragnarök.

És akkor most lássuk a TOP 10-et:

10. Arthur király: A kard legendája  (kritika)

A film, amitől igazából nem vártam semmit, mivel eléggé hidegen hagyott a sokadik Arthur királyos film; sőt az előzetes kritikák alapján elég alacsonyra tettem a mércét, ám az év egyik legnagyobb pozitív csalódása ért. Ilyen jó fantasyt már rég láttam moziban, Guy Ritchie hozza a szokásos lazaságát, Daniel Pemberton pedig az utóbbi évek egyik legerősebb filmzenéjét készítette el.

9. A tehetség

Marc Webb már az 500 nap (nyár) című alkotásával bebizonyította, hogy remekül ért az indie filmekhez és most - két Pókember-film után - visszatért az adott zsánerhez, hogy egy elképesztően aranyos dramedyben mutassa meg a gyereknevelés nehézségeit egy remek Chris Evans - Mckenna Grace párossal a főszerepben.

8. Az igazi csoda  (kritika)

Ha már az aranyos dramedyknél tartunk... 2017-ben jött egy másik szívmelengető, és egyben szívszorító családi film Stephen Chbosky (Egy különc srác feljegyzései) rendezésében. Az előzetes tökéletesen belövi, mit várhatunk a filmtől. Elsőre talán eléggé hatásvadásznak tűnhet, ám végül az év egyik legédesebb filmje kerekedik ki belőle.

7. Szárnyas fejvadász 2049  (kritika)

Bár az első részt kimondottan nem szeretem, a folytatás nagyon bejött és egy olyan elképesztő moziélményt nyújtott, ami évente egyszer-kétszer adatik csak meg. Nehezen befogadható film. Nagyon lassú, majdnem három órás, minimális a cselekmény, ám a kivitelezés csillagos ötös! Denis Villeneuve most sem tudott hibázni.

6. Brawl in Cell Block 99  (kritika)

Az év legkeményebb filmje. S. Craig Zahler börtönmozija még nehezebben fogyasztható, mint a Csontok és skalpok, ami nem kis teljesítmény. Remekül felépített film, ami percről percre egyre jobban vezet a kilátástalanság felé, Vince Vaughn egy tőle teljesen távol álló szerepben brillírozik és a végére biztos a gyomros. 

5. Dunkirk  (kritika)

Christopher Nolan ismét bebizonyította, hogy nagyszerű filmes. Ezúttal a háborús filmek műfajában alkotott, ám egyáltalán nem úgy, mint ahogy azt előre gondolnánk. Eposzi küzdelem helyett egy háborús környezetben játszódó thrillert készített, ami olyan tűpontosan van felépítve, hogy az egyre fokozódó feszültség több, mint 100 percen át fogva tart és nem enged. 

4. A hazafiak napja

A 2013-as bostoni maratonon történő merénylet ugyan nem annyira érintette hazánkat, mint Amerikát, ám Peter Berg egy olyan fantasztikus drámát készített belőle, hogy magyar nézőként sem tudod levenni róla a szemedet két órán keresztül, még akkor sem, ha tudod előre, mi lesz a történet vége.

3. Logan - Farkas  (kritika)

Az utóbbi években már-már futószalagon érkeznek a képregényfilmek, aminek legtöbbje a középszerűségbe fullad. Ám mindig akad egy-egy kivétel, ami nemcsak, hogy felülemelkedik társainál, de egy bizonyos szempontból újraértelmezi a műfajt. Ilyen a Logan is, ami tobzódik a pesszimizmusban, a kilátástalanságban, a brutalitásban, és egy posztapokaliptikus környezetbe helyezett westernfilmként mutatja be Hugh Jackman hattyúdalát, aki talán még sosem alakított ilyen jól.

2. Wind River - Gyilkos nyomon

Taylor Sheridan színész volt, mígnem olyan film forgatókönyvét írta meg, mint a Sicario - A bérgyilkos (A préri urai nekem nem igazán jött be), majd tavaly már ő is rendezte meg következő filmjét, ami az év egyik legjobbja lett. Itt nem az egy mondatos sztori a lényeg, hanem az, ahogy el van mesélve. A Wind River tökéletes példája annak, hogy van olyan, ami filmként elmesélve üt csak igazán. De még hogy!

1. A vörös teknős  (kritika)

Érdekes, hogy 2016-ben is már januárban megvolt a kedvenc filmem, és rá egy évvel is ez történt. De miért A vörös teknős lett a kedvenc filmem? Mert ez a 80 perces mese többet mond, minden addig bemutatott filmnél úgy, hogy egy sornyi monológ és dialóg sincsen benne. Ez a film a csodálatos képeivel és a fantasztikus zenéivel mesél, úgy, hogy utána semmi másra nem vágysz, csak hogy minél tovább veled maradjon ez a nagyszerű élmény.

Ezek lennének hát 2017 legjobbjai szerintem. Remélhetőleg az idei év is dúskálni fog a jobbnál jobb alkotásokban. Reméljük...