1982 nyarán az amerikai mozikba került egy sci-fi - nevezzük Blade Runner-nek -, ami eléggé nagyot hasalt a mozipénztáraknál, köszönhetően Steven Spielberg új filmjének (E.T. - A földönkívüli), amire viszont tódult a nép. Ám az idő múlásával egyre többen fedezték fel a Szárnyas fejvadászt, sőt, egyre nagyobb elismerésre tett szert és ma már igazi kultfilmként van számon tartva.
Ridley Scott nemcsak egy régi klasszikusához tért vissza (A nyolcadik utas: a Halál), hanem 35 éves sci-fijéhez is, aminek forgatókönyvét ismét Hampton Fancher írta, a rendezést pedig maga helyett az utóbbi évek legjobb filmjeit szállító Denis Villneuve-re (Fogságban, Sicario - A bérgyilkos, Érkezés) bízta.
A folytatás 30 évvel később játszódik. 2049-re a világ még ridegebbé vált, a régi replikánsokat viszont még mindig a Szárnyas fejvadászok iktatják ki. K ügynök is egy közülük, aki viszont egy olyan rejtélyre bukkan a nyomozása közben, ami megrengetheti az egész világot...
Bevallom őszintén, sosem voltam nagy rajongója az eredeti Szárnyas fejvadásznak. Ennek ellenére elismerem az értékeit és tisztában vagyok vele, hogy az a film akkoriban nagyon újszerűnek hatott, mind látványvilágában, mind mondanivalójában. Ezért is voltam kíváncsi, hogy korunk egyik legjobb rendezője mit tud kezdeni ezzel az univerzummal.
Ahogy kiderült, elég sok mindent. Egyúttal megtartotta az előd legnagyobb értékeit és tovább is tudta fokozni azt. Mondanom sem kell, hogy látványilag elképesztő a film, de még a sci-fi műfajon belül is. Roger Deakins munkája ismét bámulatos. Olyan nézni a jeleneteket, mintha egy múzeumban gyönyörködnél a szebbnél szebb festményekben.
Ehhez pedig hozzájön még Benjamin Wallfisch és Hanz Zimmer közös szerzeménye és a néző szinte eksztázisba esik, olyan moziélményben részesül. Ezt az élményt leginkább a Dunkirk-hez vagy A visszatérő-höz tudnám hasonlítani. Mondhatni, erre találták ki a mozit.
Viszont senki se várjon egy pörgős akciófilmet tőle (mint ahogy azt az előzetesek sejtetik), mivel hangulatát és tempóját tekintve leginkább egy nagyon drága művészfilmre emlékeztet a Szárnyas fejvadász 2049. A jelenetek többsége nagyon lassú, kimért és precízen kivitelezett.
Cselekményében sem hasonlít egyetlen nagyobb szabású mozifilmre sem Denis Villneuve rendezése. Hiszen egy nyomozást követhetünk végig 164 percen keresztül, ami eléggé lassú folyású, de amikor kell, maximumra tudja tekerni a feszültséget. Valamint külön kiemelést érdemel a film szerelmi szála, rég láttunk már ilyen szép és érzelmes pillanatokat.
A színészek egytől egyig jól teljesítenek, de mégis csak Ryan Gosling az, aki tudta magából hozni a maximumot. Egyszer sem játssza túl a szerepét, sőt a játékidő majdnem egészében a visszafogottság jellemzi, csak egyszer robban, de akkor beleremeg a mozi és kirázza a hideg a nézőt.
A Szárnyas fejvadász 2049 az utóbbi évek egyik legjobb sci-fije. Nemcsak hogy minden egyes képkockájával lenyűgöz, de zenéjével is mély nyomot hagy benned. A cselekmény ugyan lassú, néhol már eléggé művészi, de mégsem tudod levenni a szemed a vászonról több, mint két és fél órán keresztül. Ritka pillanatok egyike, de a folytatás sokkal jobban sikerült az elődjénél. Hajszál híján tökéletes film. 9/10
