Animációs filmek közül a Pixar stúdió alkotásai azok, amikre a legszívesebben beülök. Legtöbbször hozzák a tőlük elvárt magas színvonalat, a történetek többrétegűek és nemcsak gyerekeknek, hanem felnőtteknek is szólnak, valamint látvány szempontjából is egytől egyig kifogásolhatatlanok.
Ám a lámpás cég legújabb műve, a Coco hiába nyit új irányok felé, ezt a mexikói környezetet láttuk már valahol, és nem is olyan régen. A 2014-es Az élet könyve című animációs filmről van szó, ami hasonló elemekből építkezik, de a Coco megtekintése után világossá vált, hogy a Pixar ezúttal is egy olyan egyedi mesét rakott le az asztalra, ami teljesen elvarázsolt.
A történet középpontjában Miguel áll, aki példaképe, Ernesto de la Cruz után szintén muzsikus szeretne lenni. Ám a családjában sok ideje már tiltva van a zene. Halottak napján, miután Miguel összeveszik a családjával, egy csoda folytán a halottak birodalmában találja magát, ahonnan, ha nem tér vissza napfelkelte előtt, ő is csontvázzá változik...
A készítőknek ismét sikerült olyan karaktereket megalkotni - legyenek bármennyire sokan -, akik egytől egyig egyediek és szerethetőek. A főszereplőt pillanatok alatt megszeretjük, végig együtt tudunk érezni vele, csakúgy, mint a család többi tagjával - legfőképp Imelda mamával - de az olyan kívülállókat is, mint a csavargó kinézetű Héctort is a szívünkbe tudunk zárni.
A Pixar már számtalanszor bizonyította, hogy ha látványról van szó, akkor nincsen párja az animációs terepen. A csodálatos színekkel operáló mexikói környezet pedig tökéletes alapot szolgáltat, amit tökéletesen tudnak kamatoztatni a játékidő egésze alatt.
A stúdiótól szokatlanul több énekes betét is hallható a filmben, köszönhetően a zenés témának, amit remek mértékkel adagolnak egész végig úgy, hogy az egy percig sem tűnik oda nem illőnek, vagy beleerőltetettnek. (Mondom ezt úgy, hogy nem vagyok oda a betétdalokért, de a Remember Me című dal már most nagy kedvencem.)
Lee Unkrich vágó-rendező (Toy Story - Játékháború 2-3) remekbe szabott ütemmel mesél. Pontos és precíz íve van a Coco-nak, ami az aranyos kis sztoriból egy csodálatos és szívbemarkoló történetet varázsol a játékidő végére.
A Pixar ezúttal is egy gyönyörű animációs filmmel jelentkezett, ami történetben ismét többrétegű, és leginkább a felnőttek fogják értékelni a látottakat, de a gyerekek is tökéletesen ellesznek vele. 8.5/10
