Két filmmel a háta mögött az indiai rendező, M. Night Shyamalan a 90’-es évek végén robbant be Hollywoodba, amikor az azóta már kultikussá vált thrillerje, a Hatodik érzék bemutatásra került. Nem csak bevétel szempontjából szólt nagyot, de a kritikusok is az egekig magasztalták olyannyira, hogy néhányan már a következő Alfred Hitchcockot látták meg benne.
A következő években olyan remek thrillerek érkeztek tőle, mint A sebezhetetlen, a Jelek és A falu, aztán Shyamalan karrierje 180 fokos fordulatot vett és sorra készítette el az olyan kevésbé jó és a pénztáraknál is bukott filmjeit, mint a Lány a vízben, Az esemény, Az utolsó léghajlító és A Föld után. Két évre rá azonban előállt egy teljes mértékben önköltségű found footage (talált kamerás) thrillerrel A látogatással, és újra felcsillant a fény az alagút végén. A Széttörve végre visszaránthatja a rendező urat a régi kerékvágásba…
Kevin többszörösen hasadt személyiséggel rendelkezik. Mi több, szám szerint huszonhárommal, és az egyik közülük három fiatal lányt rabol el, és tart fogva az alagsorban. Elmondása szerint lassan eljön értük a fenevad Kevin 24. személyisége képében…
Személy szerint vártam már, hogy Shyamalan végre visszatérjen ahhoz a vonalhoz, ami híressé tette anno és újra első osztályú thrillerekkel szórakoztasson minket. Ahogy írtam, A látogatás már egy kisebb pozitív előjele volt a visszatérésének és a Széttörve előzetesei is azt sugallták, hogy ezzel sikerül is neki. Az előzetesek nem csaltak, valóban olyan jól sikerült a végeredmény, mint ahogy azt reméltem, és végre kijelenthetem, Shyamalan 15 éve nem készített ilyen jó filmet!
Ehhez csupán az kellett, hogy újra elővegye azokat a tipikus rendezői manírjait, ami a régi klasszikusaiban is fellelhetőek és bármilyen más közegbe átemelve is kellőképpen működőképes tud maradni. Mindehhez remekül párosult Luke Franco Ciarrocchi operatőri munkája, aki nem csak hogy pazar módon fényképezi végig a filmet, de a legtöbbször közeli, premier plánban felvett jelenetek is megfelelő mélységet tudtak biztosítani a színészi alakításoknak.
Sokáig úgy volt, hogy a főszerepet Joaquin Pheonix alakítja, akivel a rendező a Jelek című filmjében dolgozott együtt, ám végül James McAvoy (Az utolsó skót király, Wanted, Mocsok) ugrott be a helyére, aki viszont – ahogy már az előzetesek is sugallták – eszméletlen alakítást nyújt végig a filmben, és mindezt olyan bravúrosan csinálva, mint amilyen DiCaprio volt A Wall Street farkasában.
Egyértelműen McAvoy játéka az, ami még jobbá teszi a Széttörvét. Olyan mimikai játékkal rendelkezik, hogy mielőtt bármit is mondana, pusztán elég csak a tekintetét, vagy egy-egy arcrezdülését látni ahhoz, hogy tökéletesen leolvassuk, hogy most melyik személyisége van a porondon. De nem szabad megfeledkezni a női főszerepet játszó Anya Taylor-Joyról sem, mivel ha nem is ér fel McAvoy zsenialitásához, még így is pazar és végig hiteles alakítást nyújt az elrabolt lány szerepében.
A Széttörve kétség kívül ott van a rendező legjobb filmjei között és végre visszakaptuk azt a régi M. Night Shyamalant, akit már régóta vártunk. Új filmje feszes és izgalmas thriller egy elképesztő főszereplővel, James McAvoy szintén elképesztő alakításában.
8/10
