„You'll float too!"
Stephen King egyik legfélelmetesebb regényeként tartják számon az 1986-ban kiadott Az-t. Mozgóképen már találkozhattak a Krajcáros nevű gyilkos bohóccal az emberek, ugyanis 1990-ben készült belőle egy két részes tévéfilm, Tim Curry főszereplésével. Ezután 29 évet kellett várni, hogy a Warner Bros. stúdió bejelentse, mozivászonra viszik a közel 1.200 oldalas könyvmonstrumot.
Pár év hallgatás után, 2012-ben megtalálták a film író-rendezőjét Cary Fukunaga személyében (mielőtt még elkészítette volna a True Detective zseniális első évadát), majd meglett a címszereplő is, Will Poulter (Családi üzelmek, A visszatérő) személyében. Ám sajnos a hosszúra nyúlt előkészületek végül Fukunaga és Poulter távozásával értek véget.
A stúdió azonban nem tétlenkedett és egyből megtalálták az új direktort, Andrés "Andy" Muschiettit, aki a Mama című horrorfilmmel már bizonyította rátermettségét a feladatra. Mivel az alapanyag elég tömény, így két filmben fogják bemutatni a történetet. Az első rész a Vesztesek Klubja fiatalkorát, míg a második rész a 30 évvel későbbi eseményeket fogja elmesélni.
1988-ban egy Darry nevű kisvárosban egyre több gyerek tűnik el, köztük a kis Georgie is, így annak 13 éves bátyja elindul haverjaival a nyári szünetben, hogy megkeressék. A nyomozásuk során azonban egy ősi gonosszal találják szembe magukat...
Meglepően nagy érdeklődés övezi az Az bemutatóját: az előzetese nézettségi rekordot hozott, az internet megtelt bohócos és piros lufis képekkel, és estére az is kiderül, hogy az előrejelzéseket túlszárnyalva milyen szintű bevételi sikert tud produkálni három nap alatt.
Persze, valamennyire érthető is a hype, hiszen sokak szerint a "horror királyának" mesterműve szolgáltatja az alapot, az 1990-es film mindenkiben felerősítette a bohócok iránti félelmet és az új adaptáció átemelte a cselekményt az 1950-es évekből a filmgyártás egyik legjobb évtizedének számító 1980-as évekbe.
Abba a korszakba, ahol olyan fantasztikus kultfilmek születtek, mint A birodalom visszavág, az Indiana Jones-trilógia, a Vissza a jövőbe-trilógia, de olyan ifjúsági filmek is, mint a szintén Stephen King által írt Állj mellém!, a Kincsvadászok, az E.T. - A földönkívüli vagy a Netflix tavalyi sorozatos sikere, a Stranger Things.
Az Az szerencsére nyugodtan csatlakozhat a felsorolt alapművekhez, mivel hangulatában tökéletesen megidézi a 80'-as éveket. Ez a varázs pedig leginkább a remekül összeválogatott szereplőgárdának köszönhető, akik teljes mértékben elviszik a hátukon a filmet.
A pazarul megírt forgatókönyvnek hála remekül át tudták emelni a könyvben több száz oldalon történő karakterizálást úgy, hogy mind a hét főszereplő rendelkezik különböző személyiséggel, amiket egytől egyig meg tudunk szeretni már az első pillanattól fogva, köszönhetően legfőképp a pompás gyerekszínészeknek.
Közülük is kimagaslik Sophia Lillis játéka, aki nagyon hatásos és erős alakítást nyújt a Vesztesek Klubja egyetlen női tagjaként, a fiúk oldalán pedig meg kell említeni a nagydumás Richiet megformáló Finn Wolfhardot (Stranger Things), aki szinte a játékidő teljes egészében brillírozik és ellopja a show-t mindenkitől, de persze ez annak is köszönhető, hogy talán neki volt a legjobban megírva a karaktere.
A forgatókönyv zsenialitásához hozzátartozik az is, hogy stúdiófilm révén mégsem próbálták meg elhollywoodiasítani Stephen King könyvét, hanem igenis legtöbb esetben hűek maradtak az alaphoz, így a film véres jelenetei mellett a nyelvezete is - a korhatárhoz méltóan - elég erős.
Horrorfilmhez képest meglepően jó humora van a filmnek. A gyerekszínészek között nagyszerűen működik a kémia, így minden egyes adok-kapok természetesnek hat és a vicces egysorosok is nagyon jól időzítve vannak elsütve, így egy percig sem válik erőltetetté.
Az Az egyetlen hibája, hogy horrorfilmként nem tud annyira működni. Persze, véresnek véres, de mégsem érezzük azt a zsigeri félelmet, amit a könyv szolgáltatott. Andy Muschietti rendező sajnos ezen a fronton nem tudott megfelelni az elvárásoknak. Nagyon jól fel van építve a történet, de amikor a horrorisztikus jelenetek zajlanak a vásznon, a néző sajnos nem tud félni rajta.
A címszereplő Pennywise viszont elég hatásosra sikerült. Bill Skarsgård teljes beleéléssel kelti életre a gyilkos bohócot, sokkal jobban hozva a figurát, mint Tim Curry tette a tévéfilmben. Inkább kicsit ugyan a Heath Ledger-féle Jokerre hajaz, de pont jól áll neki.
Az Az jobban tud működni egy ifjúsági filmként, ami horrorelemekkel van megspékelve, amihez egy remek színészgárda, jó karakterek és pazar humor dukál, mint egy klasszikus értelemben vett horrorfilm. Így a 9 helyett "csak" 8/10-et tudok rá adni. Sajnos az ijesztőbb jelenetek nem működnek annyira, de az álomjelenetek azért ötletesek voltak. Erről jut eszembe: Andy Muschietti nem akar egy Rémálom az Elm utcában-filmet csinálni?
