Mikor az első bejelentés megtörtént, miszerint a Warner Bros. stúdió új King Kong-filmet óhajt készíteni, csak legyintettem. Teljesen feleslegesnek tűnt, mivel a majmok királya eddig már 6 mozifilmnek volt a főszereplője. Legutóbb például Peter Jackson forgatott filmet róla 2005-ben. Amint azonban megérkezett az első előzetes hozzá a tavalyi San Diego-i Comic Conon, rögtön az idei év egyik legjobban várt filmjévé vált.

Hogy mi történt? Kiderült, hogy nem remake lesz, és hogy John Gatins (Carter edző, Kényszerleszállás, Need for Speed) forgatókönyvíró teljesen átértelmezte az eddig ismert King Kong-mítoszt, amit ezúttal 1973-ra időzített, a Vietnami háború végére. 

Ami mondhatni, telitalálat és ez az, ami a legnagyobb pozitívuma a filmnek. Tökéletes választás lett az időbeli elhelyezése a sztorinak, a film remekül idézi meg a 70'-es évek elejét.

A Vietnami háborúnak vége, Amerika kiszáll a háborúból. Ezzel egyidőben egy tudóspár katonai kísérettel egy eddig fel nem fedezett szigetre érkezik - egy idegenvezetővel és egy katonai fényképésszel kiegészülve - felderítés céljából. Legalábbis a katonák így tudják. Ám nemsokkal később, amint megérkeznek, egy hatalmas majom keresztezi útjukat. Ő Kong, a Koponya-sziget királya, aki nem bírja a betolakodókat...

Jordan Vogt-Roberts - akit eddig leginkább csak A nyár királyai című remekül sikerült coming-of-age film rendezőjeként ismertünk - csinált egy stílusos blockbustert, egy olyan szörnyfilmet, amire nagyon sokan vártak. 

Larry Fong operatőr (300, Watchmen - Az őrzők, Super 8) remek arányérzékkel gyönyörködteti a nézőt szebbnél szebb képeivel, miközben a jobbnál jobb 70'-es évekbeli klasszikus dalok szólnak. Nincs mit szépíteni, baromi stílusosan van elkészítve a Kong: Koponya-sziget. 

Amint már mondtam, nagyon jó ötlet volt a film időpontjának a Vietnami háború végét, a 70'-es évek elejét választani. Ez egyfajta kiegészítésként remekül funkcionál a filmben, sőt, nagy lehetőség adódik arra, hogy olyan nagy klasszikusokat idézzenek meg benne, mint például az Apokalipszis most.

A 185 millió dollárból készülő alkotás akciójelenetei is pompásan vannak kidolgozva. Sőt, nem túlzok, ha azt mondom, a főszereplők első találkozása Konggal instant klasszikussá vált már most. Ilyen elképesztően hatásos jelenetsort már rég láttam nagyvásznon. 

A Kong: Skull Island több szempontból is hasonlít a 2014-es Godzillához (kivéve, hogy ez egy jó film, a Godzilla meg nem). Egyrészt azért, mert a film felépítése nagyon sok pontban hasonlóságot mutat a három évvel ezelőtti szörnyfilmhez, valamint itt is a karakterek kidolgozatlansága az, ami mégis kicsit bepiszkolja a remek végeredményt. 

Ez olyan szempontból is aggasztó, hogy ezeket a karaktereket olyan színészek keltik életre, mint Tom Hiddleston, Brie Larson vagy John Goodman, de ők sem tudnak mit kezdeni. Egyedül John C. Reilly dilis karakter szállítja a szokásos vicces csávót, na meg Samuel L. Jackson és az ő Preston Packard nevezetű őrnagya az, aki ha nem is tökéletesen, de méltóképpen meg lett írva, el lett mélyítve a karaktere. 

A Kong: Koponya-sziget viszont ennek ellenére is egy baromi szórakoztató, remek blockbuster, ami nemcsak, hogy egy tökéletes látványfilm, de baromi stílusos is. Már most ott van az év legjobbjai között, lazán repül rá a 8/10.