„Ön nem farkas. És ez már a farkasok földje."
Mozikba került az idei év októberének számomra legjobban várt filmje, méghozzá egy héttel a premier előtt, hála a moziünnepnek. A kritikusok által méltatott és a Cannes-i filmfesztiválon is pozitív visszhangot kapott alkotás hozza el az év egyik legjobb moziélményét!
Kate Macer FBI-ügynök és csapata egy rajtaütés során falba temetett és bezsákolt holtestek sokaságára bukkannak, melynek hátterében a drogügyleteiről hírhedt Diaz-klán áll. Egy különleges és titkos csapat Macerrel együtt egy mexikói, nem túl legális akció során akarják kézhez keríteni az elkövetőket, ami már túl megy mindenki hatáskörén és ezután Macer már nem tudja eldönteni, hogy mi is valójában a jó és a rossz…
Talán a februári Whiplash óta nem kaptunk ennyire feszült és hatásos alkotást. A kezdő képsoroktól kezdve semmiféle finomkodás nincsen, csak kemény, erőszakos képsorok, akár csak az életben. Olyan életszerűen van szemléltetve minden egyes perc, hogy ez még brutálisabbá teszi a cselekményt.
A történet sem átlagos. Nem akar nagyobb volumenű eposzt elmesélni - ám még így is sokat mutat és üzen - csupán egy nagyobb témából ragad ki egy kisebb szeletet, ám ezt olyan tökéletesen teszi, hogy így csak még jobban élvezetessé válik a film.
Denis Villeneuve (Felperzselt föld, Fogságban, Az embermás) az új évtized egyik legjobb rendezőjévé nőtte ki magát. Fantasztikus módon tud történetet mesélni, végig feszültségben tartani és vászonra vinni egy forgatókönyvet. Persze, ahhoz jó forgatókönyv kell, amit ez alkalommal Taylor Sheridan színész szállított, akinek forgatókönyvíróként ez volt a bemutatkozása.
Ehhez még társul Roger Deakins 12 Oscar-díjra jelölt operatőr csodálatos munkája, aki már olyan filmeken dolgozott korábban, mint a Bőrnyakúak, Nem vénnek való vidék, 007 – Skyfall vagy a Fogságban. Egyedi fényképezési módból ismételten akad, hiszen a film eleji rajtaütés, az autópályás jelenet vagy a naplementei akció gyönyörű képei bele fognak égni az agyunkba.
Remek színészeket választottak, akik kitettek magukért rendesen. A mostanában akciószerepekkel kacsingató Emily Blunt fantasztikus volt a főszerepben. Minden mozdulata és mimikája valóságos. Egyszerre tudta hozni a kemény, ám mégis sérülékeny katonát. Josh Brolin csípőből hozta a mindig nyugodt és laza CIA emberét. Benicio del Toro a maga visszafogott alakításával egyszerre volt finomkodó, feszültséggel teli és kemény.
A Sicario – A bérgyilkos az utóbbi évek egyik legjobb akcióthrillere. A kemény témájával, az erőszakos képsoraival, a gyönyörűen fényképezett, feszültséggel teli jeleneteivel és az őszinte színészi játékával. Denis Villeneuve ezzel a filmjével is bizonyította, hogy korunk egyik legjobb rendezője és az akció műfajában sem vallott szégyent, sőt!
9/10
