„We will, we will rock you!”
A Queen a 70'-es, 80'-as évek egyik legmeghatározóbb együttese volt, köszönhetően egyedi stílusának és extravagáns frontemberének, Freddie Mercury-nak. Ehhez képest elég sokat kellett várni, hogy életrajzi film készüljön róluk. Először 2010-ben került szóba, hogy a híres komikus, Sacha Baron Cohen (Ali G Indahouse, Borat, Brüno) szeretne egy korhatáros filmet készíteni Freddie-ről, ám a jogokkal rendelkező együttes tagjai nem repestek az ötletért.
Helyette Brian May (gitáros) és Roger Taylor (dobos) egy családbarátabb filmet szerettek volna, ami magáról, a Queen-ről szólna. Egész szépen haladt a project a megvalósítás felé, amikor a forgatás során kirúgták a rendezőt, nem megfelelő viselkedése miatt. Helyére pattant be Dexter Fletcher, az Eddie, a sas rendezője.
Még be se mutatták a filmet, már negatív visszhangokat kapott, mivel a kiadott első kedvcsinálóban nem került előtérbe a frontember biszexualitása. Aztán az utána kiadott anyagok már egyre bizalomgerjesztőbbek voltak, mígnem az év egyik legjobban várt filmjévé nőtte ki magát...
És hogy milyen lett a végeredmény? Túl szép, hogy igaz legyen, és ez a legnagyobb baja a filmnek. Mivel a Bohém rapszódia egy fantasztikus módon elmesélt, pörgős történet, ami a több, mint 2 órás játékideje alatt végig odaszegezi a nézőjét a vászonra, ám, aki egy kicsit is ismeri a zenekar valódi történetét, az jó párszor ráncolni fogja a homlokát.
Mivel a Bohém rapszódia elvileg egy Queen zenekarról (de leginkább Freddie Mercury-ról) szóló életrajzi film lenne, ahhoz képest pedig nagyon sok minden nem stimmel. Persze, vannak helyzetek, amikor át kell írni pár dolgot, hogy az jobban működjön egy mozifilmben, itt viszont a történések több, mint felét megmásították, ami miatt végül inkább lett egy gyönyörű mesefilm egy nagyszerű zenekarról, mintsem egy biopic film.
De ha ettől el tudunk vonatkoztatni, akkor még így is egy baromi szórakoztató és remek mozifilmet kapunk a Queen-ről, ami elsősorban a hibátlan castingnak köszönhetünk. Brian May-t, Roger Taylor-t és John Deacon-t alakító Gwilym Lee - Ben Hardy - Joseph Mazzello hármas szinte tökéletes külsőre és remekül hozzák a banda tagjait, de a rivaldafény egyértelműen a Freddie Mercury-t alakító Rami Maleké.
Elsőre talán furcsának tűnhetett a választás, mivel a színész kevésbé hasonlít a legendás énekesre, mint pl. Sacha Baron Cohen, de már az első hivatalos képnél látszott, hogy telitalálat a szerepre. A filmet nézve pedig 100%-ban Mercury-t láthatjuk, és nem Malek-ot, aki Mercury-t alakít. Ez pedig nagy szó. Szinte teljesen átszellemülve hibátlan profizmussal játssza el Mercury minden egyes ikonikus mozdulatát.
Több órát regélhetnék a film zenéjéről, de felesleges. A Queen legjobb dalai csendülnek fel a legjobb pillanatokban (természetesen Freddie Mercury hangján), ami végett minden Queen-t szerető ember tökéletesen fog szórakozni a filmen, a végén bemutatott rövid, 1985-ös Live Aid koncertfilm közben pedig nem bírja ki a néző, hogy ne tomboljon rá.
Emellett a készítők remek operatőri beállításokkal próbálják még élvezetesebbé tenni a mozifilmet. Newton Thomas Sigel a Drive - Gázt! után ismét gyönyörű képekkel kápráztat el minket, John Ottman pedig remek ritmusban vágja a Queen dalaira a jeleneteket.
Végszó
Mire vágysz? Egy rohadt jó Queen-filmre? Megkapod! Nagyon sok Queen-dalra? Megkapod! A banda tökéletes megformálására? Megkapod! Ha el tudsz tekinteni attól, hogy csak minimálisan tükrözi a banda igaz történetét a Bohém rapszódia, akkor egy olyan pazar két órában lesz részed, ami után legszívesebben hazamennél, és a lejátszóba téve egy Queen-válogatást még vagy másfél óráig csak Queen-dalokat bömböltetnél és énekelnél.
