Valljuk be őszintén, rég volt már, hogy egy új Steven Spielberg-film hallatán felkaptuk volna a fejünket. Régen sorban készítette az instant klasszikus mozifilmjeit (A cápa, Indiana Jones-trilógia, Jurassic Park) a 71 éves rendező, ám az utóbbi években inkább csak "tisztességes rutinmunkákat" adott ki a kezei közül (Hadak útja, Lincoln, A Pentagon titkai).

Ám ezúttal Ernest Cline kultikus regénye, a Ready Player One adja az alapot, ami egy hatalmas nosztalgiabombaként robbant be a köztudatba, és mégis, ki ismerné jobban a 80'-as, 90'-es éveket, mint maga, Spielberg? Titkon reméltem, hogy végre szakít a mostani filmkészítési felfogásával a rendező és végre ismét egy olyan filmet csinál, ami szellemiségével a régi Spielberg-korszakot idézi meg.

Azt kell mondanom, rég jöttem már ki ekkora vigyorral az arcomon a moziból. Miért? Mert egyáltalán nem csalódtam a filmben, sőt, 140 percen keresztül megszűnt a világ körülöttem, mert onnantól, hogy az első percben felcsendül Van Halen Jump című száma, teljesen beszippantott a nosztalgikus hangulat, a jópofa karakterek és maga, az Oasis virtuális valósága. 

Hatalmas lehetőségeket szolgáltatott az alapanyag, amit teljes mértékben kihasznált Spielberg és csapata. Az egész filmet átjárja a nosztalgikus hangulat, köszönhetően a remekül válogatott slágerek használatának, vagy a rengeteg filmes és játékos utalásoknak. Emiatt leginkább a nerdöknek (kockáknak) fog 100%-osan működni a végeredmény, de azok is remekül fognak szórakozni, akik annyira nem jártasak ebben a világban.

Hiszen nekik ott van a látványorgia, mivel valami eszméletlen látványvilággal bír a film, ami egy blockbusternél persze alapkövetelmény lenne, de itt teljesen kitűnik az átlagból. Az első 20 perc egyszerűen varázslatos fényképezés szempontjából, valamint egy olyan autóversenyes jelenetet kapunk, amitől leesik az állunk. 

Persze, ettől még nem tökéletes maga a film. A karakterek tipikusak (bár szerethetőek a maguk módján), a karakterfejlődés teljesen kiszámítható, a történet pedig semmi egyedivel nem kecsegtet. Mégis átjárja az egészet ez a nosztalgikus hangulat, ami miatt nem tudunk rá túlzottan haragudni. 

Szóval a Ready Player One tökéletes szórakozást fog nyújtani, ha rajongsz a nosztalgiáért, a régi filmekért, a zenékért, a játékokért és a látványos blockbusterekért. Ha viszont nem túlzottan, akkor lehet, nem ez lesz a te filmed.