Hollywood kifogyhatatlan az igaz történet alapján készült filmjeiből. Ebben az évben már kaptunk egy remek (Elit játszma), egy jó (A hentes, a kurva és a félszemű) és egy kevésbé jól sikerült (A világ összes pénze) darabot is ebből a kategóriából, és most itt van Tonya Harding nem mindennapi története.
A szegény, de kemény neveltetésű családból származó Tonyáról már négy évesen látszott, hogy a jégre termett. Kiskorában jégkorcsolyás tudásával kenterbe verte a nála idősebb korosztályt is, és ő volt az első női műkorcsolyázó, aki meg tudta ugorni a "tripla axel"-t. De mégsem ez a dolog az, amiről "elhíresült". Ugyanis az 1994-es lillehammeri téli olimpia előtt megverette vetélytársát, Nancy Kerrigan-t, ami miatt felkapta a sajtó...
Caig Gillespie (Plasztik szerelem, Frászkarika remake) filmje tökéletes korrajza a 80'-as, 90'-es éveknek, nem mellesleg pedig egy rendkívül szórakoztató életrajzi dráma, ami nem kevés fekete humorral van átitatva, sőt, mindent bevet, hogy minél különlegesebb élményt nyújtson az Én, Tonya.
Néhol videó felvételeket kapunk, máskor a szereplők beszélnek / szólnak ki a nézőhöz - tökéletesen ledöntve ezzel a negyedik falat -, a film gerincét pedig egy pörgős, remekül bemutatott sztori adja. A remek sztori pedig azért válik zseniálissá, mivel a cselekmény nem a forgatókönyvírók fejéből pattant ki, hanem mert az élet írta.
Margot Robbie telitalálat a címszerepre, sőt olyan szinten eggyé vált a karakterrel, hogy egy percig sem a gyönyörű színésznőt látjuk a vásznon, hanem magát, Tonya Hardingot. Olyan erőteljes és zsigeri alakítást nyújt, amit sosem néztünk volna ki belőle. Elismerem Frances McDormand alakítását a Három óriásplakát Ebbing határában című filmben, de Robbie játéka még nála is túltesz, így remélhetőleg ő kapja meg az Oscar-díjat (bár ennek nem sok esélyét látom).
A címszereplő édesanyját játszó Allison Janney pedig méltó partnere Margot Robbienak. A közös jeleneteik nagyon erősre sikeredtek, szinte tapintani lehet a feszültséget kettejük között. A többi karakter a filmben pedig akkora balfácán, hogy ha nem tudnánk, hogy valós személyek, biztos azt hinnénk, hogy a Coen-tesók írták őket.
A színészek, az alakítások és a humor mellett a film zenéje az, ami remekül össze van válogatva. Persze, mivel a 80'-as, 90'-es években játszódik a történet, úgy adott a zenei kor, amivel viszont remekül éltek a készítők és egy olyan soundtracket válogattak össze, ami a filmen kívül is tökéletesen élvezetes.
Az Én, Tonya az utóbbi évek egyik legjobb, legszórakoztatóbb életrajzi filmje, amiben tökéletes összhangban van a dráma és a humor, amihez simán Oscar-díjas alakítások párosulnak. Tökéletes korrajz, remek karakterek, valamint egy csodálatos Margot Robbie, aki sosem volt még ilyen jó.
