Még a képregényfilmek reneszánsza előtt, a kétezres évek elején, a Sony stúdió vette meg a Pókember-filmek jogait, majd Sam Raimi rendező készített belőle egy trilógiát, ami az X-Men-filmek mellett hatalmas népszerűségre tett szert. A stúdió végül újraindította a szériát (A Csodálatos Pókember) egy új stábbal, azonban a hatalmas univerzumban (köztük egy különálló Venom-filmben is) gondolkodó Sony a második rész után lelőtte ezen terveit.
Végül megegyeztek a Disney stúdióval, hogy ugyan ők birtokolják a jogokat, ám Pókembert mégis használhatja az egeres cég. A Sony pedig (újra) belekezdett egy Venom-filmbe (Pókember nélkül), hogy ők is kialakítsák a maguk kis univerzumát. A projectről egyre jobb hírek érkeztek, aztán jöttek az előzetesek, amik már kevésbé voltak ütősek. Majd a premier előtt megjelentek a kritikák, amik eléggé negatívak lettek, aztán végül a Venom is a Solo: Egy Star Wars-történet sorsára jutott.
A kezdeti lelkesedést felváltotta a közöny, majd a premierkor az elvárásaimat alacsonyra helyezve ültem be rá. A végeredmény eléggé kettős lett: aki kevésbé ismeri a karaktert és csak egy átlagos (anti)szuperhős mozira vágyik, az szerintem megkapja azt, amit elvárt a filmtől. Viszont aki tisztában van Venom karakterével, az eléggé pofára fog esni ebben a két órában.
Mivel majdnem mindent elvettek a karaktertől, ami miatt a képregényekben szerettük. Nincsen Pókemberes vonatkoztatás, Eddie Brock egyáltalán nem ilyen, Venom nem egy vérszomjas őrült és még sorolhatnám. Helyette a Sony inkább lemásolta a Disneytől azt, amit ők Bruce Bannerrel és Hulkkal csináltak a Bosszúállók: Végtelen háború-ban: Egy teljesen karakteridegen és megállás nélkül viccelődő főhőst raktak meg főszereplőnek.
Emellett Tom Hardy sem lett jó választás Eddie Brock szerepére. Hardy egy viccesebb, hülyéskedő alakítással próbálkozott, ami egyszer-kétszer egész jól jött ki, de a maradék időben inkább csak teljes félreértelmezése volt a karakternek. Mellette pedig ott volt Michelle Williams, aki csak egy gyenge Lois Lane-klónként funkcionált. Egyedül Riz Ahmed volt az, aki a gyengén megírt karaktere ellenében is próbálkozott.
A történetről még nem is írtam, de leginkább azért, mert nincs nagyon mit. Őszintén szólva, a film második előzetese kb. sorrendben elmeséli az egész filmet, csak röviden. Ami azért jó, mert azt nézve legalább lemaradnánk azokról a borzalmas akciójelenetekről.
Egyrészt a film nagy része végig sötétben játszódik, ami miatt nem csak, hogy semmit nem lehet látni az egész filmből (Helló, AvP 2!), hanem a kötelező 3D is csak elhomályosítja az egészet. Másrészt, amit látnál is belőle, az pedig Transformers 4-5 szintű. Csak annyit veszel észre, hogy két karakter püföli egymást, de hogy melyikük kicsoda, azt nem lehet követni, annyira közelről van mutatva minden.
A film legnagyobb hibája ám mégis csak az, hogy a Sony stúdió beszari. Kezükben van egy közönségkedvenc karakter, de nem aknázzák ki a lehetőségeket. Fejletépések, vérengzések helyett inkább lebutították, családbarátivá tették a fiatal közönségnek az egészet. Ez olyan, mintha Deadpoolból is csinálnának egy gyerekeknek szóló filmet. (Várjunk csak?!)
A Venom ahelyett, hogy beállt volna a korhatáros képregényfilmek (Deadpool, Logan - Farkas, Deadpool 2) mellé a sorba, inkább csináltak belőle is egy kiherélt és átlagos szuperhősfilmet. Amennyire lehetett volna ez a film ütős, annyira nem lett semmilyen végül. Kár érte!
