„Olyan lesz, mint az első. Sőt, jobb!”

Ryan Reynolds csak jó pár év gürcölés után tudta tető alá hozni régi szerelemprojectjét, a Deadpool-t, amitől végül mindenki eldobta az agyát: a kritikusok szerették, a nézők imádták, világszinten 780 milliót hozott, amivel pedig minden idők legnagyobb bevételű R-besorolású filmje lett.

Hamar kultfilmmé vált, minden stúdió akart magának egy ekkora korhatáros bombasikert, és persze nem úszhatta meg a nagyszájú zsoldos sem, hogy ne kapjon egy második részt.

A folytatásra az írók maradtak, Tim Miller kiszállt a rendezői székből, hogy a helyét egy sokkal rutinosabb akció-rendező, David Leitch (John Wick, Atomszőke) vegye át, Reynolds mellé pedig olyan nevek csatlakoztak, mint Josh Brolin, Bill Skarsgård (Az), Terry Crews (The Expendables - A feláldozhatók), Zazie Beets (Atlanta) vagy Julian Dennison (Vademberek hajszája). 

Sztori szempontjából semmi újra nem kell számítani. Míg az első részben egy (majdnem) tipikus eredetsztorit kaptunk, itt nagy részben lenyúlják a Terminátor 2. - Az ítélet napja történetét: egy Kábel nevű mutáns a jövőből utazik vissza a jelenbe, hogy megöljön egy fiút, amit kedvenc zsoldosunk nem hagyhat. Így verbuvál magának egy b*szott szipi-szupi csapatot, hogy megállítsák Thanos Kábelt...

Az első rész azért működött két éve, mert addig még nem láthattunk ennyire más megközelítésből képregényfilmet (na jó, a Ha/ver is hasonló), és kimondottan szórakoztató volt a maga másságával a futószalagon gyártott szuperhősfilmek között. De eltelt két év, és vajon a meglepetés ereje nélkül is ennyire ütőképes ez a figura?

Szerencsére a válasz: igen. A forgatókönyv megírásában ezúttal Ryan Reynolds is beszállt, és valamennyire neki is köszönhetően olyan elszállt dumák, kikacsintások és utalások kerültek a filmbe, ami még mindig üt. A folytatásra nem fogták vissza magukat a készítők, sőt, humor szempontjából olyan, mint a Deadpool első része, csak négyzetre emelve. 

Viszont a film egyik legjobban szemet szúró hibája is a forgatókönyvben keresendő. Ugyanis behoznak a sztoriba nem egy, hanem mindjárt kettő drámai szálat is, ami viszont nagyon nem állt jól ennek a filmnek.

Sőt, a végére már olyan szinten túlzásba estek vele, hogy végül saját maguk paródiájává váltak az olyan jelenetekkel, amik inkább egy Halálos iramban-szintű filmekben látni. Persze, próbálják ezeket is néhol egy-egy poénnal elütni, de nagyon nem hiányzott a filmből. 

Mondanám, hogy ezt a problémát a parádés rendezéssel kompenzálják, de sajnos hazudnék. A John Wick-et is rendező David Leitch érkezése adhatott volna egy kis pluszt, hogy a poénok mellett olyan verekedéseket és akciókat kapjunk, ami már emlékezetes tud maradni, ám a direktor eddigi zseniéből nem maradt semmi a Deadpool 2-re. Konkrétan izgalmasabb akciójeleneteket kaptunk két éve a kezdő Tim Millertől.

Amivel azonban nem spóroltak, az a káromkodás és a brutalitás. Már az első rész sem fogta vissza magát, azonban a folytatásra érezhetően még szabadabb kezet kaptak a készítők, amit teljes mértékben ki is használtak. Ilyen cifra káromkodásokat már rég hallottam (isteni a magyar szinkron), ennyi kéztörést és halált pedig már rég láttam egy filmben.

Összességében a Deadpool 2 kimondottan jó folytatás lett. Remekül viszik tovább az első rész szellemiségét, valamint jó aránnyal emelik is a téteket. Azonban feleslegesen túl van tolva a drámázás és a "családozás", ami miatt a végére kicsit önmaga paródiájává is válik a film.