Nem tartom magam egy hatalmas képregényfunnak, de mindig szívesen megnézek egy képregényadaptációt. Egészen idáig így gondoltam. A 2008-as Vasember óta folyamatosan kapjuk ezeket a szuperhősfilmeket, eleinte csak egyet-egyet évente, aztán többet, majd beszállt a Warner Bros. stúdió is és ők is elkezdték ontani magukból az ilyen típusú filmeket.
Ennek köszönhetően ebben az évben már három képregényfilmen vagyunk túl (Batman v Superman, Amerika Kapitáy: Polgárháború, Suicide Squad: Öngyilkos osztag), aminek túlnyomó része nem sikerült valami fényesre, és itt van a negyedik, a Doctor Strange személyében, így érthető, hogy már besokaltam a különféle szuperhősöktől.
Dr. Stephen Strange briliáns elme és remek orvos, aki teljes mértékben tisztában is van ezzel, így az egója hatalmas. Ám egy autóbaleset következtében szilánkosra törik mindkét keze, ami végett fel kell hagynia a műtéssel. Mivel Strange élete az orvoslás, minden szálat megmozgat, hogy visszakapja régi életét. Így talál rá Nepálban egy különleges rendre, akik olyan tudással ruházzák fel, amit álmában sem gondolt...
Egy újabb eredetsztori egy újabb szuperhősnek - gondolnánk. Ami igaz is, ám a Marvelnek 13 mozi után is sikerült egy újabb olyan képregényfilmet letenni az asztalra, ami az első perctől kezdve odaszegezi a néző figyelmét a képernyőre és nem engedi a film végéig. Nem azt mondom, hogy azért, mert annyira izgalmas lenne, vagy mert tele van hatalmas meglepetésekkel, csupán olyan pazar módon mesélik el a történetet, ami unalmas jeleneteket nélkülözve végig leköti az ember figyelmét.
A Marvel castingos csoportjának ismételten jár a piros pont, mivel most is remek szereplőgárdát tudtak összehozni erre a szuperhősmozira. Benedict Cumberbatch hozza a Sherlock című angol sorozatból ismert figuráját, Mads Mikkelsen ismételten gonoszkodik, Rachel McAdamsnek még mindig jól állnak ezek a szerepek és Tilda Swinton is eljátszik egy újabb fura karaktert.
Ám ebben a filmben is megmutatkoznak azok a tipikus Marvel-hibák, amik már az előző filmjeikben is megvoltak. Hiába Mads Mikkelsen, most sem sikerült egy emlékezetes gonoszt viszont látni a filmvásznon. Nem volt a karakternek mélysége, ami miatt egy percig sem lehetett komolyan venni. Inkább olyan volt, mint egy krimisorozat egyik epizódjának a gyilkosa: jelentéktelen.
Valamint a mágia behozásával adhattak volna egy kissé sötétebb tónust a filmnek, hogy ne újfent azt a tipikus Marvel-hangulatot sugározza magából a film, mert ez már 13 film után kissé unalmas. Főleg úgy, hogy a rendezői székbe azt a Scott Derricksont sikerült megszerezniük, aki elkészítette az Ördögűzés Emily Rose üdvéért, a Sinister vagy a Távozz tőlem, Sátán! című horrorfilmeket.
Látványban viszont elképesztően gazdag lett a Doctor Strange, talán a Marvel egyik leglátványosabb filmje. Persze a karakterből és a képregényekből kiindulva néha úgy érezhette a néző magát, mintha valami fura LSD trippen venne részt, de a készítk teljes mértékben kihasználták, hogy szabad kezet kaptak a fantáziavilág megalkotására.
A Doctor Strange azoknak is be fog jönni, akik nem túlzottan kedvelik a szuperhősfilmeket, mivel azt a részt a film szinte minimálisra redukálta le, és inkább a mágiára koncentrált, így élvezetes tud lenni azoknak is, akik nem jártasak a Marvel képregényfilm-univerzumában. Valamint eredettörténet tekintetében ott a helye az első Vasember és Amerikai Kapitány-mozifilm mellett.
7/10
