„ - Most mit teszünk?
- Harcolunk! ”
SPOILER mentes kritika
Az Amerika Kapitány-trilógia záró darabjáról van szó, de nyugodtan tekinthetjük akár a Bosszúállók nem hivatalos folytatásának is, egyfajta Bosszúállók 2.5-nek. A Marvel-filmuniverzum szuperhősfilmjei közül számomra mindig is a Kapitány-filmek működtek a legjobban, hiszen az önismétlés helyett mindig valami újjal tudtak előállni. Az első rész egy remekül működő II. világháborús kalandfilm, a második rész pedig, az elődtől teljesen eltérő módon a paranoid kém-thriller műfaját képviseli, ami nemcsak, hogy tartani tudta az első rész szintjét, de még emelni is tudott a téten. A harmadik felvonásra is egy különleges dologgal készültek: egymásnak eresztik a szuperhősöket.
Amerika Kapitány és csapata legutóbbi akciója ismételten több ártatlan áldozat életébe került, amit már a kormány sem hagyhatott szó nélkül. Döntés elé állítják a szuperhősöket: vagy elfogadnak egy egyezményt, amiben egy kormányzati szerv hatása alá kerülnek vagy feloszlanak. Míg a csapat egyik fele elfogadná az egyezményt, addig a másik felének esze ágában sincs…
A Polgárháború története tökéletesen működne egy Bosszúállók-filmben is, hiszen ez a sztori nem csak a Bosszúállókat, de a rajtuk kívüli szuperhősöket is érinti. A kérdés csak az volt, hogy az Amerika Kapitány: A Tél Katonáját is rendező Russo-testvérek is olyan jól tudják-e kezelni egy filmben a rengeteg szuperhőst, mint a két Bosszúállókat is dirigáló Joss Whedon? Ez a kérdés többek között azért is fontos, mert Whedontól átvéve a stafétabotot, ők fogják rendezni a Marvel-filmuniverzum talán leggrandiózusabb filmjét, a két részre bontott Bosszúállók: Végtelen háborút.
Anthony és Joe Russo teljes mértékben fel tudott nőni a feladathoz, és nem elég, hogy a meglevő karaktereket jól használták, de korrekt módon tudtak bevezetni három újabb karaktert a Marvel egyre bővülő szuperhős univerzumába. Ebben a tekintetben a Polgárháborúnak sikerült felérni a sokak által legjobbnak tartott első Bosszúállók-mozihoz és a testvérek előreláthatóan jó választásnak tűnnek a következő nagyszabású Marvel-filmhez, a Végtelen háború I. és II. részéhez.
Visszatérve a három új karakterre, a Marvel Studios ismét bebizonyította (most háromszorosan is), hogy a castinggal foglalkozó embereik nem tudnak hibázni, és ismételten tökéletes munkát végeztek. Az először sokak által furcsállott Tom Holland jól hozza Peter Parker és Pókember figuráját és fiatalságát tekintve jó pár évre be van betonozva a további önálló és közös szuperhősfilmekbe. Ugyan ez vonatkozik a Fekete Párducot alakító Chadwick Bosemanra is, valamint a rosszfiú szerepére választott Daniel Brühlre.
Sőt ha már itt tartunk, külön tetszett a Brühl által játszott filmbeli gonosz. Kicsit féltem, hogy ha Amerika Kapitány és Vasember szemben állásán kívül behoznak még pluszba egy ellenlábast, akkor túlzsúfolttá válik a film, ám szerencsére remekül tudták kezelni a karaktert és értelmes cselekedetekkel és motivációval tudták felruházni, így tökéletesen beleillett a Polgárháború sztorijába.
Hangulatát tekintve leginkább a Tél Katonájához tudnám hasonlítani, csak itt nem fogták vissza magukat a poén terén sem - amit leginkább Pókember és a Hangya szállított -, ám ez kicsit rányomta a film hangulatára a bélyeget, vagyis túlontúl marvelesre sikeredett a végeredmény.
A témából adódóan egy remek kis dráma bontakozhatott volna ki a sztoriból, ami végre levedlette volna a tipikus Marvel-filmes sztereotípiákat, ám a stúdió bizonyára egy cseppet sem akart a rivális stúdió (DC Comics) komor hangulatához hasonló filmet készíteni, így bármennyire is komolyabb és drámaibb a téma, a jól bevált Marvel-receptet alkalmazzák itt is: a könnyed hangulatot.
Viszont ezzel csak az a baj, hogy így súlytalanná válik a film és a film csúcspontjának szánt összecsapás szuperhős a szuperhős ellen. Pedig meglenne benne a potenciál, hogy egy drámai összecsapásnak legyünk szemtanúi a már megismert, megkedvelt, vagy megszeretett hősök között, hogy aztán a néző egy gyomrossal távozzon a vetítés után. Ám ezt nem használják ki.
De ami a legjobban zavaró volt a filmben, hogy az akciójelenetei bármennyire is jól voltak kitalálva, azt tönkretette az operatőr és a vágó. Már az Amerika Kapitány: A Tél Katonájában is fellehető volt egy-két akciójelentben ez a ”kapkodós” stílus, ami a moziban nagyon zavart, és azt hiszem ezt az Amerika Kapitány harmadik részében kimaxolták. Kicsit dühítő volt úgy nézni azokat az akciókat, hogy annyira jó lehetett volna, ám semmit nem láttál belőle, mert amatőr szinten lett felvéve és agyatlanul csak rángatták a kamerát.
De mindezek ellenére ismételten egy remek blockbustert szállított a Marvel, sőt minden hibája ellenére még így is benne van a stúdió legjobb öt képregényfilmje között. Mert bármennyire is tipikus elemekkel dolgozik, még mindig remekül működik ez a recept.
8/10
