„Mi történt ezzel a világgal, hogy a normálist ma már kiemelkedőnek tekintik?”
Nem kétséges, hogy sok filmrajongó (jelen!) egyik legjobban várt őszi filmje volt a Nyughatatlan özvegyek (ilyen hülye egy magyar címet!). Az Oscar-díjas Steve McQueen öt év hallgatás után új filmmel jelentkezett, méghozzá Gillian Flynn-nel (Holtodiglan, Éles tárgyak) közösen írt forgatókönyve alapján, valamint olyan nevekkel a főszerepben, mint Viola Davis, Robert Duvall, Colin Farrell, Liam Neeson vagy a frissen Oscar-jelölt Daniel Kaluuya (Tűnj el!).
Persze, maga az alapsztori nem túl izmos: három özvegyen maradt asszonynak kell a férjeik tartozását megadniuk egy képviselőjelöltnek, különben csúnya dolgok történnek. De ha azt vesszük, hogy eredetileg az azonos című 1983-as angol minisorozat alapján készült, elsőre talán nem is lepődünk meg a sztori egyszerűségén, azonban, akik ismerik Gillian Flynn munkásságát, biztosak lehetnek abban, hogy nem csak erről fog szólni a film.
Ami már az első percektől kezdődően látszik, hogy Steve McQueen a 12 év rabszolgaság után öt évvel sem felejtett el rendezni. Olyan betonbiztosan van levezényelve ez a több, mint két óra, hogy öröm nézni. Az év talán legbravúrosabb kezdését tudhatja magáénak a film, ami ha végig ilyen markáns maradt volna, akkor simán ott lenne az év legjobb filmjei között.
Azonban egy baj van számomra a Widows-szal: bedobnak csomó érdekes karaktert és történetszálat, amit elkezdenek szépen építeni, egészen a fináléig, ahol aztán kicsit pofára esik a néző. Mivel nem kapja meg azt, amire egészen addig várt, csupán egy kis részét.
Mivel egy heist-filmbe csomagolt drámáról van szó, így nem meglepő, hogy a fináléban egy rablás történik, ami filmes szempontból mesterien van levezényelve, azonban olyan rövid időt ölel fel a játékidőben, ami után egy kis hiányérzetem támadt.
Azonban ha túl tudjuk tenni magunkat azon, hogy a 129 perces játékidő csupán 10 perc akciót foglal magába és 2 órát inkább a karakterekre fókuszál, akkor nyert ügyünk van. Ugyanis nemcsak, hogy minden egyes figura remekül lett megírva, de pazarul el is lettek játszva.
Kezdve Viola Davis-szel, akinek fantasztikus játékát dicsérni már akkora közhelynek számít, mint Meryl Streep-ét, de azért álljon csak itt, hogy simán elvinné akár önmagában is az egész filmet a hátán. Ott van még Robert Duvall, aki a maga kis szerepében is hatalmasat alakít, csakúgy, mint Daniel Kaluuya, akitől megfagy a vászon minden egyes megjelenésénél. Egyedül talán Michelle Rodriguez lóg ki a sorból, aki inkább marad hiteles "kemény csaj", mint színésznő.
Ami még nagyon feltűnő, hogy a forgatókönyvben semmilyen felesleg nincsen. A film több, mint két óra hosszú, de azt teljes mértékben kihasználják. Pörög a sztori, nincsenek elfecsérelt történetszálak, üres járatok, mindennek megvan a miértje. Ehhez pedig még hozzávenném Hans Zimmer zenéjét, aki ezúttal is hozta azt a magas színvonalat, ami tőle elvárható. (Főleg a rablásnál az a feszült dallam.)
Végszó
Szóval összességében még így egy remek darab a Nyughatatlan özvegyek, viszont megvolt benne a potenciál, hogy ebből egy még jobb filmet hozzanak ki. Hiszen a színészek kiválóak, a forgatókönyv remek, a rendezés erős, viszont a fináléra csak egy pukkanást kaptunk a várt robbanás helyett.
