„Ez nem úgy végződik majd, ahogy elképzelted...”

SPOILERmentes kritika

Majdnem két éve ilyenkor történt, hogy gyermeki csodálattal bámultam két órán keresztül, több száz rajongóval együtt, hogy J.J. Abrams milyen tökéletesen idézi meg az eredeti trilógia hangulatát, amivel egy vérbeli Csillagok háborúja-filmet alkotott a Star Wars: Az ébredő Erő képében.

Azonban a rajongók hamar hangot adtak véleményüknek, hogy a stúdió nem mert kockáztatni és inkább egy nosztalgiafilmet készítettek, ami merőben hasonlít az Egy új remény című negyedik epizódra, amiben van némi igazság, de még így is remek szórakoztatást nyújtott a VII. rész. 

A folytatásra azonban nem Abramst, hanem egy másik nagy Star Wars-geeket, Rian Johnsont kérték fel, hogy ne csak írja, de rendezze is meg Az utolsó Jedik-et. (Legutoljára ez csak George Lucasnál fordult elő.) A direktor megnyugtatott mindenkit: ezúttal nem bizalmi játékot játszott a Disney, és Johnson teljesen szabad kezet kapott, így nem kell félnünk attól, hogy egy újabb A Birodalom visszavág-ot kapunk.

Ám a teljes kontroll nélküliség sem mindig vezet jóhoz. Erre tökéletes példa Az utolsó Jedik. Míg a VII. rész esetében sokaknak az volt a baja, hogy túlságosan ragaszkodott az elődökhöz, a nyolcadik epizód ennek teljesen szöges ellentéte. Csupán annyi karaktert és eszközt visz tovább, amennyit szükséges, de azon kívül merőben eltér az eddigi Star Wars-filmektől.

Ezért egyfelől dicséret illeti Rian Johnsont, hogy mert továbblépni, és valami újat próbált behozni a franchiseba, de ez az új irány eléggé megosztó lesz. Valakiknek nagyon tetszeni fog, valakiknek pedig nagyon nem. Sajnos én az utóbbiak táborát képviselem.

Két éve úgy álltam fel a moziszékből, hogy remekül szórakoztam és már akkor néztem volna egyből a folytatást. Most valóra is vált az álmom, mivel a Star Wars-maraton miatt egymás után láttam Az ébredő Erő-t és Az utolsó Jedik-et, de sajnos így csak még nagyobb kontrasztot érzek a két film között. 

Míg a VII. rész pillanatok alatt meg tudta szerettetni velünk az új karaktereket, addig a nyolcadik epizód nem bánik túl jól a szereplőkkel. A rejtélyes múlttal rendelkező Rey ebben a részben már kevésbé érdekes karakter - még úgy is, hogy jó pár dolog kiderül róla -, az eddig főszereplő Finnt visszaredukálták mellékszereplővé, aki egy eléggé unalmas mellékszálat kap, Poe pedig maradt olyan, mint az előző részben. Egyedül Kylo Ren karaktere az, amit érdekes irányba vittek tovább Johnsonék.

De a legfájóbb az, amit Luke Skywalkerrel műveltek. Az eredeti trilógia főszereplője csupán másodpercekre tűnt fel Az ébredő Erő-ben, hogy aztán Az utolsó Jedik-ben már egy sokkal fajsúlyosabb szerepet kapjon. Ám az ő történetszála is eléggé laposra sikerült, de emellett még teljesen karakteridegenként is viselkedik a játékideje egésze alatt. 

A film legnagyobb hibájának az állandó poénkodást tudnám mondani. Ugyan az összes eddigi Star Wars-film tartalmazott humort és vicces egysorosokat, de itt nagyon átestek Rian Johnsonék a ló túlsó oldalára, főleg úgy, hogy sokszor olyas fajta poénokkal meg trollkodásokkal van tele a film, ami inkább egy Deadpool vagy egy Thor: Ragnarök-be illik. 

Az utolsó Jedik látványvilág azonban nagyon ott van a szeren. Nemcsak, hogy nagyon jól lettek fényképezve a csaták, a történet is gyönyörű helyszíneken játszódik, valamint a színek megkomponálása miatt is jár az elismerés, mivel eszméletlenül jól néztek ki az egyes jelenetek.

Az az igazság, hogy sokféleképpen lehetett volna folytatni Az ébredő Erők-et, ám Rian Johnson egy olyan irányba kezdte el terelni a franchiset, ami számomra már kevésbé érdekes. Nem ezt vártam, és amit kaptam az csalódás lett. Majd talán két év múlva J.J. Abrams ismét egy nekem tetsző epizódot fog készíteni. 6/10