„A háború az egyik legnagyobb üzlet. Aki mást mond, az vagy benne van, vagy teljesen hülye.”
Jó pár éve jelent meg egy cikk a Rolling Stone magazinban Efraim Diveroli és David Packouzról, akik huszonévesen egy több millió dollárt érő beszerzési pályázatot nyertek cégükkel, amivel ők szállították az amerikai hadseregnek, valamint annak szövetségeseinek a fegyvereket. A srácok hamar meggazdagodtak, ám nem túl legális módszerük miatt aztán hamar le is buktak.
Todd Phillips rendező eddig leginkább vígjátékok rendezésével vált ismertté (Cool túra, Sulihuligánok, Starsky & Hutch, Másnaposok-trilógia), ám remek választásnak bizonyult a két fiatal fegyverkereskedő történetének elmesélésére, ahol tökéletes aránnyal tudott egyfajta műfaji kettőséget belecsempészni filmjében, ezzel jól egyensúlyozva a vígjátéki és a drámai elemek között.
A War Dogs ugyan követi a jól bevált egyenes vonalon haladó mesélési formát, ám ez mégsem válik egy idő után unalmassá, amiről leginkább a találó főszereplőpáros tehet. A kettős remekül kiegészíti egymást a filmben. Míg Miles Teller inkább a jópofa narrációjával dobja fel a játékidőt, addig Jonah Hill sokszor egészen tirpák karakterével brillírozik, ezzel okozva jópár mosolygós percet.
A Haverok fegyverben megfelelő tempóval rendelkezik, ami miatt egy percig sem unatkozik a néző, ám mégis hiányzik belőle valami kis plussz, amitől ki tudna emelkedni a sokaságból és ami miatt nem tud a nyár legnagyobb durranásává válni, csupán csak egy klassz filmmé.
Az előzetesei alapján lehetett volna akár egy ugyan olyan pörgős agymenés belőle, mint A Wall Street farkasából, ám Todd Phillips azért mégsem egy Martin Scorsese, de még így sem kell szégyenkeznie miatta, mivel a Haverok fegyverben egy elég jó dramedy lett és mindenképp a nyár egyik kellemes meglepetése.
7/10
