Sokat gondolkodtam arról, mit is írhatnék a klasszikus Disney-mesék "élőszereplős feldolgozásának" újabb darabjáról, (vagy hogy egyáltalán érdemes-e írni róla), ugyanis Az oroszlánkirály feldolgozása annyira bántóan semmilyen és ezzel együtt felesleges lett, hogy nem nagyon tudja megihleti a véleményformáló énemet. 

A klasszikus történetet mindenki ismeri: Simba, Büszke Birtok leendő trónörököse száműzetésbe vonul, mivel saját magát okolja édesapja, Mufasa haláláért. Így helyét Mufasa fivére, Zordon veszi át, aki hiénacsapatával kezd el uralkodni az oroszlánok fölött. A felnőtt Simba azonban végül visszatér, hogy áruló nagybátyjával szembeszállva végül elfoglalja helyét a trónon...

Amíg a Disney stúdió olyan mesékből készített feldolgozást, mint az Alice Csodaországban, a Csipkerózsika, vagy a Hamupipőke, addig egy rossz szavunk sem lehetett, mivel többnyire elég igényes filmek születtek, és bár tudtuk, hogy ez csak egy újabb bőrlehúzás, mégsem volt akkora probléma. 

Azonban az egeres cég már olyan szinten űzi ezt a nevetséges biztonsági játékot, hogy évente akár három feldolgozást is küld a mozikba, amivel betegre keresik magukat, csak közbe az veszik ki így Walt Disney örökségéből, ami talán a legfontosabb volt hajdanán: a kockázatvállalás. 

És ezt tökéletesen alátámasztja Az oroszlánkirály, ami történetesen 0, azaz nulla kreativitást felmutatva a készítők részéről, szinte egy az egyben (sőt, legtöbbször snittről snittre) vitték vászonra az 1994-es meséjüket.

A látvány és az animáció hiába kiváló, mivel van egyfajta kettősség az egész megjelenítésbe, ami miatt sokszor kizökkenhet a néző. Egyfelől ott a realisztikus ábrázolásmód, ami miatt tényleg olyan, mintha valami természetfilmet néznénk, és ha ehhez bevállalták volna, hogy az állatok nem beszélnek és nem énekelnek, akkor ebből egy újabb A majmok bolygója-szintű zsenialitás születhetett volna meg, ám nem így lett.

Ehhez a precíz ábrázoláshoz azonban nem megy az állatok mimikája beszélgetés vagy éneklés közbe, így azok a részek elég furán néznek ki. És ha már a beszédnél tartunk, én általában védeni szoktam a magyar szinkront, azonban itt akkora kapufa lett a végeredmény, hogy az eszméletlenül ront az élményen. Főleg annak fényében, hogy az 1994-es mesének mennyire zseniális a magyarítása.

A stúdió itt is látta, hogy valamit azért változtatni kell a filmen, hogy tényleg ne tűnjön fel annyira, hogy egy az egyben másoltak, így egyes részeket megváltoztattak, de bár ne tették volna, mivel amilyen jót tett az az Aladdin-nak, itt olyan rosszul sült el. 

Feleslegesen túlhúzott cselekmény, rosszul átírt dalok, kellemetlenül beleerőszakolt feminizmus és néhány karaktert eléggé ledegradáltak a fingós viccek szintjére. De, hogy ne csak rosszat mondjak, Zordon karakterének megváltoztatása talán az egyetlen kellemes dolog a filmben.

Végszó

Összességében nem lett csalódás Az oroszlánkirály, mert igazából azt nyújtotta, amire számítani lehetett: pofátlan bőrlehúzás, ami 90%-ban teljesen lemásolja az 1994-es mesét, a maradék 10% változtatást pedig bár ne csinálták volna. Mondanám, hogy ez most a Disney mélypontja, de mit számít, ha a készítők még így is nevetségesen betegre keresik magukat ezzel a fércművel...