Nagyjából minden mesekedvelőnek akad egy olyan Disney-alkotás, ami kicsit közelebb áll a szívéhez, mint a többi. Nekem ilyen a Herkules és az Aladdin. Az utóbbit már el is érte az egeres cég élőszereplős remakeláza (felkészül: Az oroszlánkirály), és most beszélhetnénk eme biztonsági játék felesleges jelenlétéről a filmvilágban, de szerintem inkább lépjünk túl rajta.

Hiszen a film így is, úgy is elkészül(t), de azt be kell vallani, hogy a készítők bizalomra adhattak okot. Ott van egyből Guy Ritchie a rendezői székben, aki ugyan sokakat már elvesztett két évvel ezelőtti őrületével (Arthur király: A kard legendája), valamint Ritchie mellett John August (Nagy Hal, Charlie és a csokigyár) írta a forgatókönyvet. Ugyan a kék Will Smith már kicsapta sokaknál a biztosítékot, azonban biztosíthatlak arról, hogy ha szereted az eredeti rajzfilmet, akkor a 2019-es újrája is be fog jönni.

A történetről érdemes valamit is írni? Ugyan nem teljes mértékben szolgai másolata az eredetinek és itt-ott okos változtatásokat hajtottak végre a sztorin, de összességében mégis csak arról szól, hogy egy szegény tolvaj srác és a szultán lánya egymásba szeret.

És ott van egy Dzsin is, ami a film egyik legnagyobb kérdése volt. Ugye régen Robin Williams alakított bravúrosat a hangjával és lopta el a showt az 1992-es mesében, ezúttal pedig Will Smithre hárult az a hálás/hálátlan feladat, hogy éltre keltse a nagy kék lényt.

Szerencsére nem próbálta meg lemásolni az eredetit, és inkább Genie egy újabb reinkarnációját hozta, ami sokat dobott a filmen. Ugyan megmaradt az a hiperaktivitás, mint Williams figurájában, azonban sokkal emberibbé tudták hozni a karaktert. Jázmin személye is kicsit megváltozott, kapott egy erősebb női ráncfelvarrást, valamint Jafar karaktere lehet, hogy sokaknak nem fog betalálni.

A kisebb változtatások nem csak a történetben, hanem a dalokban is fellelhetőek, viszont ezen a téren is előnyére váltak a filmnek. A régi klasszikusok (Hip Hop, csak kenyeret csórtam; Egy új élmény) remekül lettek átültetve a filmvászonra, melléjük pedig bejött pár új dal is, ami nem lógott ki, köszönhetően, hogy ezeket is az eredeti dalokat író Alan Menken szerezte. 

A Disney hozta a már jól ismert rutint, és ezúttal is egy olyan látványvilággal bíró alkotást varázsoltak, hogy az szemet gyönyörködtető. Mind a helyszín, mind a kosztümök csodálatosak, a táncok felépítése pazar, és az egész még pont annyira giccses, amennyire kell. 

Végszó

Nagyon féltem az Aladdin élőszereplős változatától, de szerencsére nem lett hatalmas pofára esés, sőt, éppen ellenkezőleg. Tisztelettel nyúlt az 1992-es rajzfilmhez, de néhol azért okosan változtattak rajta, hogy azért mégse tűnjön szó szerinti másolatnak az egész. Will Smith-től nem kell tartani, remekel Genie szerepében, a dalok fantasztikusak, a humor nagyon a helyén van, a látvány pazar és tényleg egy méltó újraélesztése lett az Aladdinnak.