Azt már mindenki előre sejtette, hogy óriási bukás lesz (és sajnos tényleg az lesz), majd megjelentek az első kritikák, amik rögtön a földbe állították Guy Ritchie Arthur király legendájáról szóló filmjét. De az előzetesekben mégis volt annyi potenciál, hogy végül beüljek rá. És milyen jól tettem! Nem mostanában láttam ilyen ütős blockbustert, mint az Arthur király: A kard legendája és most nem viccelek. Na, de bővebben...

Arthurnak még csecsemő korában el kell menekülnie a kastélyból, mivel gonosz nagybátyja elárulja családját és a hatalomra tör. Ezután egy bordélyházba nevelkedik fel, na meg az utcán, ahol évről évre egyre jobban megedződik. Majd kihúzza azt a bizonyos kardot a sziklából, és a többit már tudjuk... ja, ezt a történetet mégsem...

Mielőtt hatalmas ömlengésekbe kezdenék, le kell szögeznem, hogy akinek nem tetszik, azt is meg tudom érteni. A történet nem túl eredeti, kimondottan klisés, amit nem egyszer láthattunk már. Mint ahogy a legtöbb filmjében a rendezőnek, itt sem kapunk egyetlen normálisan megírt női karaktert. És ami a legfontosabb, ha nem szereted Guy Ritchie stílusát, akkor messziről kerüld el ezt a filmet.

Mivel ebben a két órában megmutatják nekünk, milyen az, amikor a rendező teljesen elszabadul és csúcsra járatja a rá jellemező stílusjegyeket: eszetlen rohanás, nem megszokott narratíva, parádés kamerakezelés, bravúros vágás és egy nem százszázalékban pozitív főhős. Mindezt valami elképesztően menő tálalásban.

Igazából már a tavalyi Comic Conon kiadott előzetes megmutatta, hogy milyen filmet fogunk kapni Guy Ritchietől. Azt hittem, hogy csak azt a két percet vágták meg olyan parádésra, de a film nyitánya utáni videóklipszerű montázs teljesen belövi, hogy a hátralevő játékidőben mire kell számítani. 

Ha ez nem lenne elég, behoznak egy fantasy-vonalat is, ami így elsőre kicsit furán hangozhat, de ebbe a filmbe még ez is teljsen elfért és talán még színesebbé tette a végeredményt. A film eléggé zsúfolt, egyszerre sokat akar markolni, de ez egy pecig sem válik zavaróvá, mivel olyan magas fordulatszámon pörög az egész, hogy nincs időd ilyenen agyalni.

Emellett a filmnek olyan erős soundtrackje van, hogy akár felérne egy fontosabb mellékszereplővel is, mivel hatalmas pluszt visz a jelenetekbe, amitől még királyabb lesz az egész, szóval hatalmas taps illeti Daniel Pemberton munkáját.

Nem vitás, Guy Ritchie ismét betalált! Ha csak ki akarsz kapcsolódni, és átadni magad a mozinak, nem is találhatnál jobb blockbustert a mozikban. Részemről simán 8.5/10, és már most mennék ismét jegyet váltani rá...