„All my troubles seemed so far away...”

Hatalmas The Beatles-rajongó lévén nem is volt kérdéses, hogy már az első előzetes alapján az év egyik legjobban várt filmjévé vált nálam a Yesterday. Főleg úgy, hogy a forgatókönyvet Richard Curtis (Igazából szerelem, Időről időre) írta, a rendezői székben pedig a fantasztikus ritmusérzékéről és parádés vizualitásáról elhíresült Danny Boyle foglalt helyet. 

A történet annyi, hogy világszinten történik egy 10 másodpercig tartó áramszünet, aminek következtében a zenész főhősünket elüti egy busz, majd kiderül, hogy rajta kívül senki sem tud a The Beatles létezéséről. Mit csinálhat ilyenkor egy sikerre éhező művész? Eladja sajátjaként a klasszikus dalokat, majd ő válik a világ egyik legtehetségesebbnek tartott zeneszerzőjévé. 

Valljuk be, hatalmas puskapor volt ebben az alapkoncepcióban, amit azonban nem igazán tudtak kihasználni és így vált a Yesterday az év egyik legjobb filmje helyett, szimplán csak egy jó filmmé.

A szokásos, kellemes hangulatban indul a film, ahogy azt már a Curtis által írt filmektől megszokhattuk, jól megy az építkezés és a szerethető karakterek bemutatása. Azonban a film felénél valahogy elfogy az ötlet és egy olyan klisés irányba viszik a történetet, ami miatt mégsem tud nagyon kimagaslani az átlagos jó filmek közül. 

Ez legfőképp annak tudható be, hogy többnyire nem tudják jól használni a filmben a The Beatles-dalokat. Persze, még így is akad egy-két nagyon élvezetes momentum, de azoknál a jeleneteknél, ahol egy The Beatles-rajongónak ki kéne ugornia a bőréből örömében (valahogy így), inkább csak mosolyogva bólogat. Nincs meg az a "váó"-faktor, mint például a Bohém rapszódiá-nál volt. 

Durva belegondolni, de ha úgy ülök le a film elé, hogy nem tudom, hogy ezt Danny Boyle (Trainspotting, 128 óra) rendezte, akkor biztosan nem mondanám meg, mivel egy jelenetet leszámítva teljesen átlagosan van rendezve a Yesterday, ami kicsit csalódást keltő. Annyira steril az egész képi világa a filmnek, hogy ezt igazából bárki rendezhette volna.

Mielőtt azonban teljesen elvenném mindenki kedvét a megtekintésétől, még ennek ellenére is nagyon kellemesen szórakoztam rajta. A főszereplő végig szimpatikus, a többi karakter is kedvelhető (legfőképp Ed Sheeran), a humora nem hasfalszaggató, de megvan benne az a tipikus angolság, valamint egy-két jelenet kimondottan erősre sikerült. 

Ahogy eléneklik magát a Yesterday-t, vagy az a szegmens, amikor összerakják az első dalokat, nagyon emlékezetes pillanatok, ami miatt valószínűleg még párszor elő fogom venni megnézni a filmet. Csak mégis ott van bennem az, hogy ebből egy még jobb filmet össze tudtak volna hozni.

Végszó

Összességében a Yesterday egy kellemes darab, aminek megvannak a maga remek pillanatai, azonban, ha a készítők eddigi filmjeit nézzük, akkor ebből az erős alapkoncepcióból egy még királyabb mozit is össze lehetett volna rakni.