„Ha békét akarsz, készülj a háborúra!”
Keanu Reeves úgymond újradefiniálta karrierjét a John Wick-kel. A 90'-es években vált igazi akciósztárrá, mikor a Holtpont és a Féktelenül főszerepében brillírozott, hogy aztán a Mátrix-trilógiával egyenesen az A-listás sztárok közé kerüljön. Azonban ezt követően egyre jobban fakult a csillaga, hogy aztán a 47 Ronin ordas bukása után a földbe állítsa karrierjét.
Utána viszont egy tipikus akciófilmes sablonokra építkező mozival állt elő, de mind stílusában, mind megvalósításában telitalálat lett, a közönséget pedig bevonzotta a kiskutyáját megbosszuló bérgyilkos története. Annyira, hogy a John Wick mára már trilógiává vált, két évvel később pedig érkezik a negyedik rész. De van ennyi puskapor a történetben?
A sztoriban nagyon nincs, viszont Derek Kolstad forgatókönyvíró olyan ügyesen építette fel és építi tovább részről részre John Wick univerzumát, hogy még mindig kíváncsiak vagyunk erre az akcióorgiára. Mert abból viszont nincs hiány.
Bár az első rész után már kevésbé tetszett nekem a második, ezt leszámítva a folytatásban is olyan szépen bővítették tovább a világot, hogy még így is kíváncsi voltam egy harmadik részre. Nem is bántam meg, mivel a John Wick: 3. fejezet ismét ütött, és - bár nem éri el az első rész színvonalát - még így is túlszárnyalta a második részt.
Köszönhetően annak, hogy a film első fél órája tömény zsenialitás. Olyan jól megkoreografált, ötletesen kivitelezett, pörgős akciójelenetek váltják egymást, hogy attól minden akciót imádó nézőnek könnybe lábad a szeme. A készítők szépen fokozzák a feszültséget és az erőszakot, és már itt tudod, hogy ezért a fél óráért megérte elkészíteni ezt a filmet.
Ám sajnos a következőkben már a történetre kezdenek koncentrálni a készítők és a hirtelen tempóváltás végett kicsit leül a film. A 131 perces játékidőből itt lehetett volna kicsit vágni, hogy rövidebb, de pörgősebb maradjon a mozi, azonban túlságosan is az univerzum bővítésre fókuszáltak.
Azonban megjelenik Halle Berry karaktere és onnantól új erőre kap a mozi. Ketten teljesen uralják a vásznat, tökéletesen kiegészítik egymást és a közös akcióik bámulatosak. Szerencsére nem is tolják túl a karaktert, így egy teljesen üde színfoltját képezi a John Wick univerzum emlékezetes mellékszereplői között.
Ugyanígy Mark Dacascos karaktere is, akit sikerült olyan tulajdonságokkal felruházni, amitől kicsit több lesz, mint egy kétdimenziós gonosz. Közös jeleneteik szintén briliánsak, a film jobb pillanatai közé tartoznak, azonban Laurence Fishburne karakterét és annak szálát még mindig teljesen feleslegesnek tartom.
A film lezárása talán még, ami kicsit levon az összképből. Értem én, hogy a készítők még legalább két-három folytatásban gondolkodnak, de ezt teljesen felesleges felvezetni a harmadik rész végén. Jobban örültem volna, hogyha kap egy korrekt lezárást a karakter, és majd a folytatásban, innen viszik tovább a cselekményt.
Végszó
Mindezzel együtt a John Wick: 3. felvonás - Parabellum még így is egy pompás akciófilm lett. Keanu Reevesnek piszok jól áll ez a karakter, az akciók ismét ötletesek, véresek és rohadt jól néznek ki. Újabb két remek karakterrel bővült az univerzum és a Parabellum szerencsére könnyen elfedteti velem a kevésbé sikerült második részt.
