Ha készülne egy lista azon filmek címével, amik soha sem fognak elkészülni, de nagyon sok embert érdekelne, akkor tuti rajta lenne Guillermo del Toro harmadik Hellboy filmje. Az első két rész már kultikus státuszba került, ám a direktor sosem tudott elegendő pénz keresni a Pokolfajzat trilógiazárójára. 

Majd a Lionsgate stúdió megvásárolta a megfilmesítési jogokat a képregényt is író Mike Mignolától, hogy újból neki esve - immáron új címszereplővel és egy keményebb, R besorolású megvalósítással - indítsák újra Hellboy történetét.

Az előzeteseket látva sokan elszörnyülködtek, majd a kritikusok is megerősítették, hogy olyan az új Hellboy, mintha a del Toro-filmek Asylum verziója (értsd: mozifilmek ZS-kategóriás szennyváltozata) került volna bemutatásra. Ugyan van benne igazság, ám szerencsémre a nézők azon 1%-ába tartozok, akik még így is tudták élvezni a filmet...

Valahogy mindig van az évben egy olyan film, amit a többség utál, azonban nekem bejön: Ilyen volt tavaly pl. a Predator - A ragadozó is. Tisztában vagyok vele, hogy, amit látok az filmként nagyon nem áll össze, azonban mégis marha jól szórakozok rajta.

Sosem tartottam Guillermo del Toro filmjeit olyan fantasztikusnak, csupán egy korrekt, élvezhető képregényfilmnek és az is igaz, hogy az új Hellboy rohadt messze áll minőségét tekintve az elődöktől, de valahogy mégis megvan az a kellemes B-filmes bája. 

Az előzetesek sem hazudtak, mivel nagyjából ugyanazt kapjuk, csak két órában, azonban még így is veszettül szórakoztató darabról van szó, ami teljes fordulatszámon pörög - minden üresjáratot mellőzve -, a látvány olyan szívet melengetően gagyi, és még a zenehasználat is hihetetlenül őrült. (Nagyjából minden akciójelenet alatt indokolatlanul üvölt valami rockzene...) 

Ami ezt a B-filmes báját még tovább erősíti, az a túltolt brutalitás. Mert ezzel tényleg nem vicceltek a készítők és valami elképesztően véresre sikerült a végeredmény. Ehhez a gótikus horrorfilmes hangulathoz remekül illet ez a megközelítés, szerencsére mégsem ment át öncélúba, a maszkmesterek munkája pedig külön piros pontot ér a szörnyek kidolgozottsága miatt. 

Végszó

Én lepődtem meg a legjobban, de valahogy mégis magával tudott ragadni a Hellboy, azzal a nagyon B-filmes megvalósításával. A látvány kellően gagyi, viszont a vérrel tényleg nem spóroltak, ahogy a káromkodásokkal sem, a maszkmesteri munka pedig egyenesen lenyűgöző. A többségnek azonban mégsem tudom ajánlani, mert a legtöbben utálni fogják ezt a filmet.