A Predator még a 80'-as évek vége felé tűnt fel a mozivásznon, amikor is Arnold Schwarzeneggerrel és csapatával került konfrontációba. Egy vérgőzös másfél óra után azonban az osztrák tölgy került ki győztesen. Három évre rá már Los Angeles lakosait irtotta szép számmal a Ragadozó, amíg Danny Glover Roger Murtaugh zsarufigurája végül leszámolt vele.
A kétezres években egy másik horrorikonnal, az Aliennel eresztették össze az Alien vs. Predator két részében, ám abban a két fordulóban nem sok köszönet volt. Végül hazánk fia, Antal Nimród készített egy Predator-filmet, ami ugyan sokban hajaz az eredeti klasszikusra, ám kicsit mégis vérszegény lett a végeredmény.
Ezúttal Shane Blackken és csapatán volt a sor, hogy végre odacsapjanak és kapjunk egy remek véres akciófilmet folytatásként. A várakozás nagy volt, ugyanis az író-rendező nevéhez olyan klasszikusok fűződnek, mint a Halálos fegyver első két része, vagy Az utolsó cserkész, így valami olyasmi királyságra számítottunk most is.
A történet annyi, hogy egy Ragadozó érkezik a Földre ismeretlen célból, ám egy hatalmas vérfürdő után sikerül elkapni. Az idegenekkel foglalkozó kutatóintézet vizsgálni kezdi az alanyt, a véres találkozást túlélő főhősünket pedig megpróbálják eltüntetni. Így kerül egy csapat flúgos katona mellé, akik felveszik a harcot a Ragadozóval...
Sztori szempontjából semmi újat nem fog adni az új Predator, sőt még a mitológia részébe sem hoz túl sok értékelhető dolgot, azonban van valami, ami még így is a szórakoztató oldalra billenti a mérleget: mégpedig Shane Black karakterei. Mivel a Predator - A ragadozó tele van jobbnál jobban megírt figurákkal, jó dumákkal és a színészek között remekül működik a kémia.
Az író-rendezőtől megszokott színes karakterek szerencsére itt is fellelhetőek. Egyikük sem képviseli valamelyik személyiségi végletet (jó vagy rossz), hanem a főszereplők igazából rossz emberek, akik rossz dolgokat tesznek, ám mégis olyan jól vannak megírva, hogy végig szórakoztatóak tudnak maradni és szurkolni tudunk nekik, hogy végül ne kapjanak gerinckezelést a Predatortól.
A film hangulata eléggé változó. Az elején még egy komoly akció/sci-fit láthatunk, aztán amint megismerkedünk a főhősöknek számító csapattal onnantól inkább egy akció-vígjátékba megy át az egész - néhol már-már paródisztikus hangnemet megütve - majd a végére ismét egy komolyabbra vett akció/sci-fit kapunk zárásként. Ez a hangulati hullámvasút lehet sokak nemtetszését váltja ki - főleg úgy hogy néhol tényleg túltolják a poénkodást -, de egy Shane Black-filmben szerintem még éppen elfér.
Az évek során a Ragadozókat eléggé visszafogottan ábrázolták. Néhol az emberek oldalán harcoló jófiúknak (AvP), néhol pedig takaréklángon égő harcosoknak (Ragadozók). Pedig az első filmekben még elég brutális vadászok voltak, akik nem álltak meg ott, hogy megölik áldozatukat, hanem hébe-hóba megnyúzták őket, trófeaként pedig kitépték a gerincoszlopukat a helyéről.
Nos, a The Predator ilyen tekintetben a klasszikus filmre hajaz, és erőszak terén egy cseppet sem fogja vissza magát. A készítők egy kemény R-besorolású filmet ígértek, és ezt be is tartották: a címszereplő (végre ismét) egy brutális ragadozó, aki sportból öl, de a legváltozatosabb módon. A 107 perc alatt sok ember hullik el, sok végtagtól megfosztva, és egy olyan erőszakorgia folytán, amit Predator-rajongóként öröm nézni.
A sok lesújtó kritikával szemben szerintem a Predator - A ragadozó egy remek folytatás lett, ami az első film szellemiségét idézve, egy tökös 80'-as évekbeli akció/sci-fi a mai korba helyezve. Véres, néhol elég brutális akciók, pörgős tempó, rondán beszélő, de rohadt jól megírt karakterek, na és persze a címszereplő talán még sosem volt ilyen menő!
