A Disney stúdió annyira biztosra akar menni a már több milliárd dollárt termelő MCU-val (Marvel Cinematic Universe), hogy 11 év és 20 film után merték csak azt meglépni, hogy ezúttal egy szuperhősnőt tegyenek meg filmjük címszereplőjévé. (Ebben valószínűleg az is közrejátszott, hogy a DC-nél hatalmasat kaszált a Wonder Woman.)
Az elképzelés jó, viszont az időzítés már kevésbé. Ugyanis jó ideje lecsengtek a Marvel-szuperhősök eredetsztorijait elmesélő filmek, valamint jövő hónapban már jön a mindent lezáró Bosszúállók: Végjáték, így kicsit értelmetlenné vált előtte behozni egy újabb (kulcsfontosságú) karaktert.
Ugyanis - ahogy már azt sejteni lehetett - bármennyire is próbálták tagadni a készítők, ez bizony egy eredettörténet: Vers, a forrófejű kree még épp, hogy csak tanulja képességeinek használatát, amikor megkapja első küldetését. Ez azonban balul sül el, és a Föld nevű bolygóra zuhan, pár ellenséges Skrull-lal egyetemben. Ekkor találkozik a S.H.I.L.D. zöldfülű kémével, Nicolas Furyval, akivel a Skrullok nyomába erednek...
A Marvel Kapitány ugyanazt a már ezerszer ismert sztorit adja el nekünk, mint bármelyik első MCU-film, azonban mindezt olyan természetes lazasággal és baromi szórakoztatóan teszi, hogy haragudni még így sem lehet rá. Az már egy másik dolog, hogy maga a film, leginkább az univerzum I. Fázisába (Vasember, A hihetetlen Hulk, Thor, Amerika Kapitány - Az első bosszúálló) való.
Megvan benne minden, ami egy jó szuperhősfilmbe kell: szerethető főhős, jópofa karakterek, sablonos, de szórakoztatóan elmesélt sztori, remek látvány és jó hangulat. A casting - csakúgy, mint a Marvel-filmek legtöbbjében - ismét telitalálat. Az Oscar-díjas Brie Larson jól hozza a címszereplő karaktert, könnyen kedvelhető és végig hiteles tud maradni egy repülő földönkívüli szerepében.
A digitálisan megfiatalított Samuel L. Jackson hozza a tőle megszokott magas minőséget, és jól tudja eladni 20-30 évvel fiatalabb önmagát. Larson és Jackson között remekül működik a kémia. Valamint Ben Mendelshonnak is jár a piros pont, mivel az ügyeletes gonosz karakter helyett végre hozott valami újat, és végre megcsillogtathatta a komikus odalát is.
A film egyetlen és legnagyobb negatívuma, hogy semmi újszerűt nem hoz az MCU-ba. Ez pedig egy nagyívű franchise 21. filmjeként kicsit kevés. Ha ezt a filmet egy tíz évvel ezelőtt kapjuk meg, egy Vasember - Thor - Amerika Kapitány - Az első bosszúálló között, akkor tökéletesen illene ez a film az I. Fázisba. Azonban most - főleg a mindent lezáró Bosszúállók: Végjáték előtt egy hónappal - ez így kicsit kevésnek tűnhet.
De ha úgy ülsz be rá, mint egy A Hangya és a Darázs-ra, hogy kapsz egy két órás lazítós szórakozást, akkor nem fogsz csalódni a filmben. Van egyfajta tipikus 90'-es évekbeli hangulata az egésznek, ami a maga nosztalgikus hangulatával sokat tud dobni a végeredményen. Ez megmutatkozik akár egy dalban (Come as You Are), vagy egy-egy utalással (videotéka, Windows 95) az adott korra.
A Marvel Kapitány hozza azt a megszokott korrekt Marvel szintet, amit a legtöbb filmjük, így ezúttal is egy kellemes két órás kikapcsolódást vár azokra, akik megnézik. A sokszor látott eredettörténetnek jót tett, hogy ezúttal a 90'-es évekbe helyezték át a sztorit, így van egyfajta nosztalgikus hangulata az egésznek. Nem sokat vállal, de amit igen, azt jól teljesíti.
