Sokáig úgy volt, hogy Clint Eastwood 53 évnyi színészkedés után visszavonul a filmvászonról. A Gran Torino című remekműve pedig tökéletes hattyúdal lett volna számára. Egy ideig tartotta is kijelentését és csak rendezőként jegyzett filmeket, míg jött Az utolsó csavar, amiben ismét visszatért. Ezt követően hat évnyi kihagyás után döntött úgy, hogy nemcsak rendezi, de főszereplője is lesz következő filmjének, A csempésznek.

Még 2011-ben cikkezett a The New York Times Leo Sharpról, akit 87 évesen tartóztattak le drogcsempészésért. Ennek alapján készült A csempész, ami ugyan megtartotta a hihetetlen, de igaz történet nagyját, azért egy-két helyen mégis csak kiszínezték, hogy jobban működjön a filmvásznon.

Earl Stone már közel a kilencvenhez. Családját teljesen elhanyagolva csak munkájának él. Ám minden megváltozik, amikor virágüzlete becsődöl és hirtelen pénz nélkül marad. Egy véletlennek köszönhetően kap egy állást, amiben csupán vezetnie kell. Rossz arcú gengszterek raknak be egy táskát a csomagtartóba, ő nem kérdez, csupán leszállítja. Ez kapóra jön a mexikóiaknak is, hiszen ki is gyanakodna egy idős emberre? 

Mikor megtudtam, hogy Clint Eastwood ebből a témából készít filmet, valami olyasmit vártam, mint a Gran Torino. Persze, korántsem akkora mesterműre számítottam, csupán egy lassú folyású, megterhelő drámára. Aztán kiderült, hogy a főszereplő-rendező még 88 évesen is tud meglepetéseket okozni. Ugyanis A csempész - bármennyire is meglepő -  a játékidő nagy része alatt egy remek feelgood moziként működik. Emellett pedig olyan jó humora van, amit szerintem senki sem gondolt volna.

Clint Eastwood még ennyi idősen is egy jelenség a filmvásznon. Egyszerűen olyan erős kisugárzása van, hogy ha megjelenik a képernyőn, nem tudod levenni a tekintetedet róla. Pedig még pozitív szereplőnek sem lehet mondani a karakterét. Egy önző ember, akinek bárki fontosabb, hogy mit gondol róla, mint a családja. Ám ennek a vén kujonnak olyan stílusa és dumája van, hogy egyszerűen nem lehet, nem szeretni. Már az első percektől kezdve érteni lehet, mi tetszett meg Eastwoodnak ebben a karakterben. 

Persze a film tempója tényleg visszafogott. Nem siet sehova, szép lassan meséli el a történetet, mégsem válik unalmassá, mert olyan hamar meg lehet kedvelni az egyes szereplőket, hogy nem bánod, ha nem történnek benne hatalmas feszültségek és akciók. 

Aztán a vége felé azért mégiscsak szépen átvált a film egyfajta drámává és - mondhatni - egy gyönyörű befejezéssel koronázza meg az addigi két órát. Ezekhez pedig nagyon ért a mester. Elég, ha csak a Millió dolláros bébire gondolunk és egyből megszakad a szívünk. Persze, itt azért nem történnek olyan súlyos dolgok, ám mégis, amikor megkapjuk az utolsó jelenetet és megszólal Toby Keith Don't Let the Old Man in című dala, azért mégiscsak el lehet morzsolni egy-két könnycseppet. 

Bevallom, meglepett a film. Egy erős drámát vártam, ám A csempész inkább lett egy feelgood mozi, amin szinte végig mosolyogni lehet, de a végén azért még így is el lehet érzékenyülni. Clint Eastwood ismét csúcsformában, címszereplője bármennyire is megkérdőjelezhető, végig szimpatikus tud lenni. A tempó lassú, de nagyon jól áll neki, és az biztos, hogy a két óra után mindenki elmenne egy közös útra Earl Stoneval. Az év egyik csalódása mellett, rögtön itt van az év egyik kellemes meglepetése is.