M. Night Shyamalan elmondása szerint már A sebezhetetlen idején egy trilógiában gondolkodott, miután inkább kihagyta a 23 személyiséggel rendelkező Kevin Wendell Crumb figuráját a 2000-es mozijából, hogy aztán őt egy másik mozifilm főszereplőjének tegye meg. Ezt egészen ügyesen titkolta a Széttörve végső jelenetéig, amikor egy ügyes csavarral fedte fel, hogy A sebezhetetlen és a Széttörve igazából egy filmes univerzumban játszódnak és történetesen testvérfilmjei egymásnak.
Mivel a Széttörve elég szép sikereket ért el és Shyamalan sem volt éppen a karrierje csúcsán, elhatározta, hogy elkészíti "szuperhősfilm trilógiájának" befejező részét, az Üveget. Viszonylag hamar meglett a forgatókönyvvel, a költségvetést ismét alacsonyan tartotta - még úgy is, hogy minden fontosabb színész visszatért a folytatásra -, így előre borítékolható volt a siker, minőségtől függetlenül.
A történet szerint David Dunn már vagy 20 éve rója az utcákat fia segítségével, hogy minél több rossz embert kivonjon a forgalomból. Eközben próbálja felkutatni a 23 személyiséggel rendelkező sorozatgyilkost, Kevin Wendell Crumbbot. Már éppen sikerülne megállítania, amikor mindkettőjüket egy különleges elmegyógyintézetbe zárják, ahol Elijah Price is tartózkodik...
Annyira látszik a végeredményen, hogy ez a film nem azért készült el, mert az író-rendezőnek remek ötlete támadt a folytatásra, hanem azért, mert több évnyi kudarc után végre betalált a Széttörvével, és most próbálja kisajtolni belőle azt, amit még lehet. Ez teljesen nyilvánvalóvá válik az első fél óra után, addig viszont még bízhatunk benne, hogy Shyamalan ezúttal sem szúrta el.
Mivel az Üveg első 20 perce kimondottan kellemes. Szépen viszi tovább A sebezhetetlen és a Széttörve cselekményét, majd meg is történik úgymond az "összecsapás". Ha ott vége lenne az egésznek, azt mondanám, hogy ez egy korrekt kis rövidfilm volt. Azonban az indiai filmes nem hagyja annyiban az egészet és elkezdi nyújtani a cselekményt, mint a rétestésztát, és onnantól kezdve az érdektelenségé lesz a főszerep.
Ugyanis fogja az eddigi sakktábláját, leborítja az összes figurát róla és szép lassan ismét elkezdi felhelyezni őket rá, csak csiga lassú tempóban. Ekkor már a színészek sem tudják menteni a menthetőt. Bruce Willis ugyanazzal az unott arckifejezéssel van jelen végig a vásznon, Samuel L. Jackson karaktere annyira eltúlzott és unalmas, hogy inkább komolyan vehetetlen, de még a Széttörvében hatalmast brillírozó James McAvoy sem tud ezúttal remekelni.
Mert míg a Széttörvében csak pár karaktert hozott a 23-ból, de azok jól ki voltak dolgozva, valamint a "Szörnyeteg" is kellőképpen horrorisztikusan volt ábrázolva, addig viszont itt látunk vagy tíz személyiséget, azonban olyan elenyésző ideig, hogy az nem tud maradandó lenni. Legjobban azonban magával, a "Szörnyeteggel" bánt el a film. Egyszerűen annyit van a vásznon és annyira súlytalanok a jelenetei, hogy teljesen kiveszik belőle az, ami három éve még működött.
Emellett pedig hatalmas fekete pont a forgatókönyvnek. Nem elég, hogy maga a sztori halál unalmas, de még olyan szinten túl is van magyarázva minden, hogy az már a nézőnek kezd kellemetlen lenni. Mintha az író-rendező teljesen hülyének nézné a közönségét, így a bármiféle finom képregényes utalás helyett, inkább akaratosan belemondja a néző arcába az összefüggéseket.
Pedig ha jobban magába néz a készítő láthatja, hogy a forgatókönyve tele van logikátlanságokkal, de hívjuk inkább annak, amik: hülyeségekkel. Persze, A sebezhetetlen és a Széttörve sem annyira realisztikus alkotások, de azért ott figyeltek a részletekre, itt viszont csomószor a fejedhez kapsz, hogy ezt most hogy?!
És sajnos ilyenek a film csavarjai is! Igen, csavarjai, mivel több is van benne. Persze, aki látott már egynél több M. Night Shyamalan-filmet az nem lepődik meg ezen. Viszont itt annyira azt akarja elérni, hogy üssön a vége, hogy annyira túlcsavarja az egész sztorit, hogy csak a kellemetlen izzadságszag érződik rajta.
Sajnos már januárban megkaptuk az év egyik nagy csalódását az Üveg képében. Mert ez a film nem azért készült el, mert annyira jó ötlete támadt a készítőnek, hanem azért, mert meg akarta lovagolni a Széttörve sikerét. Sajnos ez sikerült is neki, viszont ha az a legnagyobb dicsérete egy két órás filmnek, hogy az első húsz perc egész jó, akkor ott bajok vannak...
