A sorozatok világából érkező Drew Goddard régebben olyan szériákon dolgozott, mint a Buffy, a vámpírok réme (ami a Bosszúállókat író-rendező Joss Whedon gyermeke), az Angel, valamint a Lost - Eltűntek utolsó évada, majd megírta a Cloverfield forgatókönyvét és azzal be is robbant a köztudatba.
Azóta Oscar-jelölést is szerzett A marsi Mentőexpedíció adaptálásáért (bár ott az alapanyag is nagyon jó), valamint elkészítette a Ház az erdő mélyén című horrorfilmet, amivel rendezőként is kipróbálta magát. Az eleinte egy sablon-horrornak tűnő, majd féltávon egy csavar miatt egyre szenzációsabbá váló film miatt tudtam annyira várni Goddard következő rendezését, ami a Húzós éjszaka az El Royale-ban...
Négy idegen - egy pap, egy énekesnő, egy hippi és egy porszívóügynök - érkezik az El Royale nevű hotelbe egy éjszakára. Az eleinte békésnek tűnő délután pár óra múlva egy rossz rémálomba csap át... A történet persze ennél bonyolultabb, de - ahogy azt már Drew Goddard filmjeitől megszokhattuk - minél kevesebbet tud a néző, annál jobban fog ütni a végeredmény.
Az előzetes bár sokkal többet árul el a filmről, okolni nem lehet a marketingeseket, mivel nehéz egy olyan mozit reklámozni, ami elég sok meglepetést tartogat. Például azt, hogy az előzetesekkel ellentétben ez nem egy pörgős thriller, hanem egy lassabb tempójú darab, ami elsősorban a karakterekre fókuszál.
És emiatt csalódhat sok ember a filmben. Mivel a belengetett rejtély kevésbé olyan ütős, mint amilyenre a néző számít, sokkal inkább a karakterek kapják a főszerepet. Azzal viszont ismét villant Goddard. Egyáltalán nem kapkod a film, kihasználja mind a 141 percét arra, hogy rendesen kibontásra kerüljenek a történet szereplői és így a fináléra is megmarad az izgalom.
Ebben pedig nem kisebb nevet használ inspiráció gyanánt, mint Quentin Tarantino. A Húzós éjszaka az El Royale-ban is úgy van felépítve, mint egy Tarantino-film. Külön szegmensekre van osztva a film, amik egy-egy karaktert helyeznek a középpontba. Ez akár visszájára is fordulhat, viszont az író-rendező olyan szereplőket alkotott és olyan színészekkel játszatja el, amik simán eladják a filmet.
Mondanom sem kell, hogy Jeff Bridges és Jon Hamm hozzák a tőlük megszokott szintet, Dakota Johnson (mivel nem egy 50 árnyalat-filmről van szó) odateszi magát, ahogy Cynthia Erivo is, Chris Hemsworth pedig ismét brillírozik a szerepében.
Ám közülük is kitűnik Bill Pullman fia, Lewis Pullman, aki csupán pár éve van a pályán, de már ezzel az alakításával nyomatékosította, hogy nem csak a család révén van a színészi szakmában, hanem mert nagyon tehetséges. A nyomokban Tom Hollandra hasonlító ifjabb Pullman mondhatni ellopja a show-t a többiek elől.
A sztori a 60'-as években játszódik, amit pompásan idéz meg a film. Maga a címszereplő El Royale (ami a valóban létező Cal Neva hotel mása) is remek helyszínt biztosít a történet elmesélésére, de mind a ruhák, mind a kocsik és mind a zenék remekül vannak megválogatva.
Végszó
A Húzós éjszaka az El Royale-ban egy remek Tarantino-film, amit nem Tarantino rendezett. Mind szerkesztésben, mind vágásban és mind forgatókönyvben nagyon hajaz a mester korábbi munkáira. Ami felfogható úgy is, hogy csak egy Tarantino-másolat, de valljuk be: ha egy alkotást egy Quentin Tarantino-filmhez hasonlítanak, az azért nem egy rossz ajánlólevél...
