Miután a Disney stúdió szépen sikerre vitte az elsőként bemutatott szuperhőseit, újabb és újabb karaktereket hozott be az univerzumba, töretlen népszerűséggel. Most a Marvel negyedik fázisának első filmjében, az Amerika Kapitány - Polgárháború-ban még mellékszereplőként feltűnő Fekete Párduc kapott önálló, egész estés filmet.
A siker már előre garantálható volt, sőt, az előrejelzések hatalmas nyitóhétvégét jósoltak. 192 millió dolláros kezdése a Bosszúállók: Ultron korá-éval vetekszik, aminél már csak a 2012-es Bosszúállók volt bravúrosabb. És hogy mire ez a nagy érdeklődés? Főleg egy 18. Marvel-szuperhősfilmnél? Nem tudni. De az biztos, hogy a szuperhősök ázsiója nem mostanában fog lecsengeni...
Miután Wakanda királya egy merénylet áldozatává válik, fiának kell átvennie az uralmat. Wakanda látszólag egy szegény ország, ám a felszín alatt a világ leggazdagabb helye rejlik, a legújabb technikával és fegyverzettel, amit az ott bányászott vibrániumból készítenek. Miután egy ismert fegyverkereskedő kezébe kerül egy ritka wakandai fegyver, T'Challa-nak fel kell öltenie a Fekete Párduc jelmezt, hogy megvédje népe titkát...
Tavaly érkezett el az idő, hogy egyszerűen ráunjak a szuperhősfilmekre. Már Az Igazság Ligája sem hozott lázba (főleg úgy, hogy lehetett tudni előre, hogy egy hatalmas katyvasz lesz az egész), a Marvel részéről pedig a Fekete Párduc volt az, amire már nem voltam kíváncsi. A már említett Amerika Kapitány - Polgárháború-ban még jó volt a karakter, jól működött mellékszereplőként, de hogy erre a szuperhősre húzzanak fel egy egész filmet? Valahogy nem izgatott.
Ezen a filmhez kiadott előzetesek sem segítettek, amik egy teljesen átlagos, ezerszer látott kliséhalmazt felvonultató filmet sejtetett, de aztán végül a barátnőm rávett, hogy menjünk el rá a moziba, és mondanom sem kell, hatalmasat csalódtam a filmben, szerencsére pozitív irányba.
Mivel a Fekete Párduc nem egy szuperhősfilm. Sőt, csupán részletekben hasonlít egy Marvel-filmhez, ami hatalmas pozitívum. Persze, hasonló a film felépítése, mint az MCU-filmeknek, ám néhol megléptek olyan dolgokat is, amit nem néztem volna ki az egeres cégből.
Ryan Coogler merész MCU-filmet készített. Amellett, hogy egy tökéletesen megálmodott és felépített világgal gazdagította a Marvel-univerzumot, egy remek királydrámát is prezentál, természetesen modern köntösbe öltöztetve, valamint remekül megírt karakterekkel a főszerepben.
A címszereplő T'Challa meglepően jól van ábrázolva. Egy nép uralkodója, mégis végig emberi tud maradni, teljesen hű népéhez és családjához; és még a bosszút is félre tudja tenni, ha érdekei nem ezt szolgálják. Karakterét leginkább Amerika Kapitányéhoz tudnám hasonlítani.
A főhős ellenfelét alakító Michael B. Jordanben pedig az univerzum legjobb gonoszát (persze Loki mellett) üdvözölhetjük. A karakter nem merül ki annyiban, mint az MCU legtöbbje: nem egy "elpusztítom a világot, mert gonosz vagyok" figura. Épp ellenkezőleg: Erik szintén nagyon jól fel van építve, megvan a motivációja, és ha eszközei bármennyire is durvák, legtöbbször meg tudjuk érteni, miért teszi azt, amit. Ehhez pedig Jordan nagyon erős játéka párosul.
A látvány mellett az akciójeleneteket kell még kiemelnem. Ugyan az első pont nem valami jó, a többi eléggé bravúrosan van megkomponálva. Az Amerika Kapitány-filmek után talán ebben a legerősebbek a harci jelenetek, ami nem is csoda, hiszen Coogler ezelőtt a remek Creed: Apolló fia című boxfilmben már megmutatta, mennyire ért hozzá.
A Fekete Párduc az egyik legkevésbé tipikus Marvel-film. Ryan Coogler egy izgalmas akciófilmbe oltott királydrámát készített, ami nem csak remekül megírt karakterekkel, de káprázatos látvánnyal is szolgál. Ahhoz képest, hogy semmit nem vártam tőle, simán a jobb MCU-filmek között a helye.
