Herendi Gábort érte az a megtiszteltetés, hogy elkészíthette Magyarország legdrágább filmjét. Ezúttal 2.9 milliárd forintból gazdálkodhatott, de mielőtt még mindenki felháborodna, azért azzal jó tisztában lenni, hogy ennek több, mint ötszöröséből szoktak készülni a legkisebb költségvetésű amerikai produkciók.
Herendi már többször bizonyította, hogy ért a közönségfilmekhez, elég csak a Valami Amerika mindkét részére vagy a Magyar vándorra gondolni. Bár 2008 óta nem készített egész estés filmet, ő rendezte a magyar HBO-nak a Társas játék mindkét évadát.
Ahogy az a címéből kitalálható, a film Magyarország legsikeresebb és egyben veretlen versenylováról szól, pontosabban annak gazdájáról, Blaskovich Ernőről, akinek az édesapját Otto von Oettingen osztrák nemes végzett ki a 48'-as szabadságharc leverése után. Az akkor még fiatal Ernő elhatározza, hogy megbosszúlja édesapja halálát, de azzal nem számol, hogy később beleszeret Oettingen gróf lányába...
Személy szerint nem vagyok oda annyira a kosztümös filmekért, de a Kincsem rendelkezik egy olyasfajta hangulattal, ami nem csak az idősebb, de a fiatalabb generációt is könnyű szerrel meg tudja szólítani. Hamar berántja a nézőt és emiatt egy szempillantás alatt elfeledtette velem a műfaj iránt érzett nemtetszésemet.
Üdítő volt látni, hogy a készítők nem ragaszkodtak túlságosan a kosztümös filmekre jellemző komolyabb hangvételhez, hanem inkább egy bohókásabb és könnyedebb filmet készítettek, tele jópofa dumákkal és egy-egy, a mai korra jellemző kiszólással.
Nagy Ervin nekem mindig is a tipikus szépfiús karaktert testesítette meg, ám a Kincsemben egy olyan új oldalát tudta megvillantani, amire nem számítottam, sőt, nem kétséges, hogy ő a film legnagyobb meglepetése és pozitívuma is egyben.
Ám nem tart ki ez a remek szórakozás a film végéig: A történet befejezése után még 20 percig nincs vége a filmnek és olyan orbitális hibákat követnek el, ami nemcsak, hogy elrontja az addig felépített pazar összképet, de rossz szájízt is hagy maga után, ami miatt elég bosszúsan jövünk ki a moziból.
Már a film végi "nagy versenyen" is bepróbálkoznak a készítők egy-egy tipikus amerikai húzassal, ami inkább tűnik hatásvadászatnak, mint valami izgalmi faktort növelő megoldásnak, majd ezt követően, mintha Herendi Gábor és csapata - a gyártási költség nagyságától megrészegülve - azt hinné, hogy valami Hollywood-i produkciót forgat, sorba dobja be a nevetségesebbnél nevetségesebb húzásokat. Adott volt egy jó lezárás, erre még túlhúzzák azt 20 perccel.
A Kincsem egy remek magyar mozifilm lett egészen a 100. percig, majd az azt követő 20 perc próbálja minél jobban tönkre tenni az addig látottakat. Persze a befejezés hagy némi kivánni valót maga után, de ez még így is egy 7/10-es szórakozás volt, ami kellőképpen hozza az elvártakat.
