Mel Gibson az elmúlt évtizedben sok emberrel gyűlöltette meg magát, ez tény. De ha a színészi tehetségét nézzük, akkor a 70'-es évek végén berobbanó ausztrál sztár végig ott volt a 80'-as, 90'-es, sőt még a 2000-es évek elején is a legjobb, A-listás sztárok között.
Miután megutáltatta magát egész Hollywooddal, szépen lassan próbálkozott visszatérni, ezt filmek segítségével, mint A sötétség határán, A hódkóros, a Börtönregény, a Machete gyilkol vagy a The Expendables - A feláldozhatók 3. Itt volt az ideje, hogy újra főszerepet kapjon, és ezt Jean-François Richet rendező meg is adta neki.
Mel Gibson egy Link nevű idős, kiégett tetoválót alakít, aki valahol egy isten háta mögötti lakókocsiparkban él. Régen alkohol és drogproblémákkal küzdött, ezáltal a családját is elveszítette, beleértve szeretett lányát. Egy nap azonban pont ő keresi meg telefonon, segítséget kérve. Miután hazaviszi Lydiát, kiderül, hogy a lányra vadászik egy drogdíler és annak csapata.
Mielőtt még midenki egy Elrabolva-szintű akciófilmet várna, ki kell, hogy ábrándítsam: ez egy tipikus B-film és abban sem az akció, hanem a történet drámai oldala áll a középpontban. Egyfajta apa-lánya kapcsolat szemléltetése, párszor megszakított akciószcénával.
Viszont az akciójelenetek nagyon jól vannak bemutatva. Semmi túlzás, sokkal inkább egy realisztikusabb (már amennyire a történet megengedi) képet kapunk, ami meglepően jól áll a filmnek. De, ahogy azt hangsúlyozom, ez a röpke (88 perc) játékidőnek talán, ha a 10-15 percét jelenti.
Mondanom sem kell, hogy Mel Gibson iszonyatosan jó alakítást nyújt itt is, csakúgy, mint régebben. Sőt, kimondottan jól állt neki ez a kissé negatív és a Die Hard-filmek John McClanejét idéző kiégett főszereplő típus.
Ami viszont kicsit levon a film élvezhetőségén, az a lányát játsszó Erin Moriarty, aki eléggé eltörpült Gibson mellett, valamint elég hiteltelenül próbálta átadni a zűrös lány karakterét.
Ezen sajnos a gyengén megírt dialógok sem segítettek. A Peter Craig (Tolvajok városa, Az éhezők viadala: A kiválasztott I.-II.rész) és Andrea Berloff (World Trade Center, Straigh Outta Compton) által írt szövegkönyvben eléggé borzalmas dialógusok voltak. Engem nem zavar az erős nyelvezet egy filmben, de itt minden egyes ilyen mondat kicsit öncélúnak tűnt, feleslegesen.
Nevezzük csak Blood Fathernek, mivel Az utolsó emberig nem az első film ezen a magyar címen, és igazából semmi köze sincs a film egészéhez, ám ezen kívül egy kimondottan jó B-filmet kapunk, a drámaibb fajtából. Gibson ismét csúcsformában, Jean-François Richet jó akciójeleneteket rendezett és ami a legfontosabb: minden egyes pillanata hihető ennek a filmnek. Lazán egy 7/10.
