„Azt mondják, a zenész nem megy nyugdíjba. Akkor hagyja abba, ha nincs már benne zene. Bennem még rengeteg zene van. Ezt teljes bizonyossággal állíthatom.”
Ha egy Nancy Meyers által készített filmet szándékozol megnézni, nagyjából be tudod lőni, hogy mire számíthatsz. Ez akár jelentheti azt, hogy a 67 éves rendezőnő eléggé kiszámítható filmiparos és ha láttad már az egyik filmjét, akkor láttad az összeset. Ám én inkább ezt pozitív irányba kanyarintanám és azt mondom, hogy Meyers minden filmjét átjárja egyfajta könnyed hangulat, ami miatt jó érzés nézni a vígjátékait, még akkor is, ha nem minden percben csattan el egy poén. Ezek a filmek inkább megmosolyogtatnak, mintsem röhögtetnek, és ez a fajta különbség az, ami kiemeli őket a tucat vígjátékok közül. 
Ben 70 éves nyugdíjas, aki a felesége halála után újra munkába szeretne állni, így meg is pályázik egy gyakornoki állást egy neves online ruházati webshop céghez. Miután felvételt nyer, a csupa fiatalokból álló munkahelyen hamar megkedvelik és a két generáció közötti különbség folytán kölcsönösen tanulnak egymástól Ben és az ottani dolgozók...
Első ránézésre nem tűnik úgy, hogy hatalmas tartalmi mélysége lenne A kezdőnek, vagy egy olyan páratlan sztorival bírna, amit eddig senki sem csinált, és ez igaz is. Az ilyesmi filmek inkább az egyszer nézős kategóriákba kerülnek, amire pár nap múltán már nem is nagyon emlékszünk. Ám ha a direktori székbe Nancy Meyers foglal helyet, akkor még ebből az egyszerűbb szerkezetből is egy különleges élmény válhat.
A titka az egésznek, a már előbb is említett könnyed hangulatba való csomagolás. Ezt a megfoghatatlan tulajdonságot most is játszi könnyűséggel csempészi bele A kezdőbe a rendezőnő. Ehhez remekül passzoló kellemes hangulatú zenéket választott, ami egy percig sem tűnik ki a jelenetekből, hanem inkább a képekkel együtt egyfajta tökéletes harmóniát alkot.
A színészek közül tagadhatatlanul Robert De Niro viszi a pálmát, de ami még fontosabb, hogy jó pár év után újból szívből látjuk játszani a filmvásznon. A sok felejthetőbb vígjátéka után végre egy tőle szokatlanabb szerepet választott, amit láthatóan nem rutinszerűen csinál, hanem megtölti élettel Ben karakterét és egy olyan személlyé alakítja, akit első látásra megkedvel a néző.
Persze nem csak De Niro játéka az, ami miatt különlegessé válik maga a karakter és a film, hanem Meyers érett forgatókönyve is sokat tesz hozzá. Nem sulykol vígjátékokra jellemző idióta mondatokat karakterei szájába, sokkal inkább teljesen hihető és szerethető szövegeket hallunk. (Gondolok itt a film elején levő De Niro által mondott monológra.)
Ám míg a rendezőnő többi filmjénél működött a 2 órás játékidő, az itt soknak bizonyult. Nem a film tempójával van a gond, mert a néző észre sem veszi a 120 percet, sokkal inkább azzal, hogy behoznak az utolsó fél órára egy olyan történeti szálat, ami nem illett az addig látottakhoz. Ahelyett, hogy inkább szép lassan lezárnák a filmet, egy kis ideig - még ha csak felszínesen is - de beleerőltetik az oda nem illő cselekményt, hogy aztán egy eléggé szirupos módon zárják le azt.
Az előbb említett dolgot leszámítva kellemes kikapcsolódást nyújt A kezdő, amit bárkinek tudok ajánlani, hiszen a mostani vígjátékkínálatból kiemelkedve egy aranyos történetet kapunk olyan Nancy Meyerses köntösbe öltöztetve. Akinek tetszett a rendezőnő korábbi munkái, akár a Minden végzet nehéz, Holiday vagy az Egyszerűen bonyolult, az most is remekül fog szórakozni!
7/10
