„Cserben hagytad az élőket a holtakért!"
Nemes Jeles László 2011-ben öt hónapot töltött Párizsban egy filmes alapítvány ösztöndíjas programjában, ahol a magyar felmenőkkel rendelkező Clara Royer francia írónővel készített egy holokauszttal kapcsolatos forgatókönyvet. Később a Magyar Nemzeti Filmalap 310,6 milliós támogatásával befejezték a forgatókönyvet és 30 nap alatt leforgatták a filmet. Az alkotás meghívást kapott a 2015-ös cannes-i fesztivál hivatalos programjában, ahol elnyerte a fesztivál nagydíját. Majd a magyar filmgyártás történetében először jelölték Golden Globe-díjra, amit meg is nyert. A múlt csütörtökön bejelentett 87. Oscar-díj jelöltek között is ott van a Legjobb külföldi film kategóriájában, amire 28 éve nem sikerült magyar filmnek. A Golden Globe-díj megnyerése végett a magyar mozik ismét műsorukra tűzték a Saul fiát, ott tekintettük meg…
Sonderkommando: Német kifejezés. Különleges egységet jelent. A holokauszt idején az egyes koncentrációs táborokban javarészt zsidó foglyokból álló munkacsapatok voltak, amelyek tagjait kényszerítették a meggyilkoltak holtesteinek elégetésére. Csupán egy-két hónapig dolgoztak. Utána őket is likvidálták.
Saul a Sonderkommando tagjaként végzi tevékenységét egy német koncentrációs táborban. Egy nap rátalált saját fiára a többi holttest között. Elhatározza, hogy keres egy rabbit és egy tisztes temetés keretében végső búcsút vesz halott fiától.
Amint elkezdődik a film, már az első jelenetével egy olyan gyomrost visz be a nézőnek, hogy utána egyből a padlóra kerül. Az a vágás nélküli négy-öt perc olyan erős kezdésnek bizonyult, amire az utóbbi néhány évben nem volt példa. A kamera együtt mozog a főszereplővel és Röhrig Gézának még csak meg sem kell szólalnia, hiszen minden az arcára van írva. Ezt a jelenetet még sokszor fogják emlegetni.
Nemes Jeles László megteremtette a témához kellően illő nyomasztást, félelmet és szomorúságot, és ez a fajta hangulat végig jelen van, rátelepszik a Saul fiára, az első perctől fogva egészen az utolsóig. Fokozva a dolgot, Erdély Mátyás aktív kameramegoldást alkalmazva egy olyan erőteljes pluszt ad minden egyes jelenetnek, mintha mi is ott lennénk a szereplőkkel abban a borzalomban, és így sokkal személyesebbé válnak a képernyőn látott események.
Remek választás volt a készítők részéről, hogy nem teljes mértékben és maximális őszinteséggel akarták bemutatni a holokauszt szörnyűségeit, hanem inkább minimális alkalommal mutatnak konkrétumokat és leginkább csak sugallnak, hogy a néző a képzeletére hagyatkozzon, ami így sokkal hatásosabbá teszi a cselekményt.
Nem magán a holokauszton van a fű hangsúly, leginkább egy zsidó férfi személyes tragédiáján és megpróbáltatásain. Nem elég, hogy csupán óráról-órára, napról-napra él, és végig ott lappang háta mögött a halál, nem tudván, hogy mikor éri utol, de még fia halála és végső megnyugvása is az ő vállán nyugszik. Ezt az összetett karaktert fantasztikus színészi játékkal alakítja Röhrig Géza, aki képes minimális szöveggel és maximális lélekjelenléttel, valamint tökéletes arcjátékkal szemléltetni a nézővel, hogy milyen is lehetett a holokauszt idején a Sonderkommando tagja lenni.
Teljes mértékben megérdemelten van jelen a legjobb alkotások között és versenyezhet a Legjobb külföldi filmnek járó Oscar-díjért a Saul fia, mert Nemes Jeles László nemcsak leforgatott egy holokausztfilmet, de az egész témát egy teljesen új nézőpontból mesélte el, sokkal személyesebben és az egyik legőszintébb módon. Büszkék lehetünk rá, hogy a magyarok igenis tudnak fantasztikus alkotást készíteni, ami előtt leborul a fél világ!
9/10
