„Chewie, We're home!”
SPOILER mentes kritika
Hosszú várakozás után eljött ez a nap is. A nap, amire már oly régóta várt velem együtt rajongók milliói: 32 évvel az eredeti trilógia után folytatódik a Star Wars. Már kisgyermek korom óta nagy rajongója vagyok a szériának, és bármennyire is tetszett az előzmény trilógia (hellyel-közzel), nem kaptam meg tőle azt a csodálatos élményt, amit anno az Egy új remény nyújtott nekem. Ám most újra megtörténhet. A kérdés már csak az: J.J. Abrams és csapatának sikerült megcsinálnia?
Bizton jelentem: De sikerült ám! Rég jöttem ki ilyen fülig érő szájjal a moziból. Pedig nagyon magasan volt a léc, amin könnyű szerrel megakadhatott volna, de példaértékűen vette az akadályt és Abrams megmutatta, hogy még ennyi idő után is lehet nagyszerűen hozzányúlni a Star Warshoz.
Ennek a páratlan élménynek legfőképp a nosztalgia volt a fő mozgatórugója. Látszott a rendezői munkán, hogy 100%-ban az eredeti trilógiát vette csak alapul és annak hangulatát próbálta visszahozni, ami sikerült is.
Ha már hangulat. Tökéletesen vegyítették az Egy új remény és A Jedi visszatér kellemes hangulatát valamint A birodalom visszavág komorságából is kapunk egy keveset. Ami még nagyon találó volt, hogy rengeteg humor került bele Az ébredő Erőbe és megannyi kikacsintás, visszautalás az előzményekre.
Több jelenetnél felmerült bennem, mintha én ezt már láttam volna valahol, csak kicsit másképp. Így egy erős túlzással akár azt is állíthatnánk, hogy J.J. Abrams megcsinálta az eredeti trilógia nyitórészének remakejét. Egy régi sci-fit a mostani technikával a mai generációnak. Ez akár betudható annak, hogy a rendező nem akart (vagy mert?) nagyon újítani és inkább valamiféle biztonsági játékot játszott. Bár, ha az a legnagyobb baj, hogy Az ébredő Erő túlságosan hasonlít az Egy új reményhez, az felfogható egyfajta bóknak is akár.
Az új főszereplőkben csak pozitívan lehet csalódni. A dinamikusra megírt forgatókönyvnek köszönhetően hamar meg lehet kedvelni mindegyiküket. Tökéletesen keveredik bennük az eredeti főszereplők vonásai, de persze csak minimálisan, így nem kezdjük el felcímkézni őket, hogy ki az új Luke, Han vagy Leia.
Daisy Ridley és John Boyega kettőse telitalálat volt az új Star Wars-film főhőseinek. Nemcsak, hogy egyénileg profin helytállnak, de a közös jeleneteknél is remekül működik köztük a kémia. Valamint kapunk egy új droidot is BB-8 személyében, aki van annyira aranyos, mint R2D2 és pillanatok alatt megszeretjük a kis robotot.
Fontos egy karizmatikus ellenfél a sztoriba. Ezt a tisztséget Kylo Ren, az Első Rend lovagja tölti be, ki a film elején már egy határozott belépővel indít és megfelelően működik titokzatos személye egészen a film feléig. Onnantól kezdve nem tudtak mit kezdeni vele, és a játékidő második felébe csöppet veszít komolyságából a karakter.
Szerencsére nem viszik túlzásba a látványosabbnál látványosabb jelenetek erőltetését, ám ami megtalálható benne az a modern technikának köszönhetően pazar módon lett kivitelezve. Valamint visszatértek ismét az ötletesebbnél ötletesebb maszkok is, amik régen olyan különlegessé tették a Csillagok háborúját.
Nem okozott csalódást és a széria egyik legjobb része lett a Star Wars: Az ébredő Erő. Megfelelő folytatást kaptunk, mindenki elégedett lehet vele. Egy-két apróbb hibát leszámítva majdhogynem tökéletes szórakozást nyújt. Az elmúlt idők egyik legjobb blockbustere!
9/10
