„Réges régen, egy messzi-messzi galaxisban…"
32 évvel az eredeti trilógia után és 10 évvel az előzmény trilógia befejezését követően, 2015. december 18-án folytatódik a talán valaha volt legnagyobb és legismertebb filmes franchise, a Star Wars. E fantasztikus filmünnepnek számító esemény apropóján nem is készülhetünk fel tökéletesebben az új rész fogadására, minthogy újra megnézzük és kivesézzük az eddig készült 6 részt, persze történeti időrendben. Szóval nincs más hátra, minthogy megszólaljon John Williams klasszikus témája és kezdetét vegye a Csillagok háborúja… Az Erő legyen veletek! (további írások: I.rész, II.rész, III.rész)
Javában dúl a polgárháború. Titkos támaszpontjukról a felkelők először hajtottak végre sikeres támadást a gonosz Galaktikus Birodalom ellen. Az ütközet során hírszerzőik megkaparintották a Birodalom csodafegyverének titkos terveit. A Halálcsillag nevű harci űrállomás egy egész bolygó elpusztítására képes. Leia hercegnő, nyomában a Birodalom ügynökeivel, hazafelé száguld csillaghajóján. Nála vannak a tervek, melyek megmenthetik népét, s így újra felvirradhat a galaxisban a szabadság...
Számomra ez a tökéletes Star Wars élmény! Ez az a rész, amibe nem tudok belekötni. 1977-ben George Lucas egy olyan tökéletes filmet készített, ami még 38 évvel később is egyfajta tömeghisztériát vált ki emberek millióiból. Ebben a fantasztikus élményben nagy szerepet játszik a nosztalgia, gyermekkorom rajongása, de persze kell is, ha mai szemmel akarunk egy 1970-es évek végén készült filmről rajongói véleményt alkotni, mert akiben nem tombol eme nosztalgikus rajongás, az nem fogja érteni, miért is akkora szó maga a Star Wars.
Az új (régi) főszereplő trió - Luke, Leia, Han - tökéletes csapatot alkotnak, Chewie-val, C3PO-val és a kis R2-D2-vel kiegészülve. Mindhármukban megvan az a tulajdonság, amiért rajongani lehet értük: Luke Skywalker, az egyszerű parasztfiú a Tatooine-ról, kiben ott csörgedezik a Jedik vére, s kinek sorsa, hogy legyőzze a gonosz Birodalmat és elhozza a szabadságot a galaxisban. Leia hercegnő, kinek megvan a magához való esze, és fennhordott orral játssza az úrilányt, valamint ott van Han Solo.
Han Solo a valaha volt leglazább és legvagányabb csempész és filmes karakter az egész univerzumban. A cinikus és öntelt természetéből adódóan, míg a többiek egy nagyobb célt tűznek ki maguk elé, addig ő csak nevet rajtuk és cikizi őket, valamint olyan egysorosokat szór, hogy az valami frenetikus. Persze ehhez kellett Harrison Ford kisfiús sármja és egyfajta gyermeki csibészség a játékába. Nélküle nem lenne az a Solo, akit megismertünk. Ford neve kétség kívül összeforrt Han Solo karakterével (is).
Chewbacca-val alkotta párosuk - amint színre lépnek - uralják a film egészét. A köztük levő dinamika páratlan és általuk egy olyasfajta humorral ruházza fel az Egy új remény amúgy kissé komolyabb hangvételű cselekményét, hogy az cseppet sem veszít a komolyságából, ám néha jókat mulatunk egy-egy beszóláson (vagy felhördülésen).
A történet sokkal valósághűbbé válik attól, hogy csupán minimális esetben használtak számítógépes technikát és inkább kivonultak a valós helyszínekre, felépítették a díszleteket és ott forgatták le a jeleneteket. Sokkal élvezhetőbbé válik maga a film, ha nem látszik rajta, hogy minden csak számítógép által kreált fikció.
Az élményhez még hozzátesz sokat John Williams fantasztikus szerzeménye, ami magában is megállja a helyét, hát még a film alatt. Ritkán szokott elvarázsolni egy film zenéje ennyire. Amikor Luke kimegy és a lemenő Napot bámulva megszólal az a dal, az egyszerűen hidegrázósan gyönyörű.
A Star Wars IV. - Egy új remény varázsaltos két órát kínál filmrajongók millióinak. Egy jelenséget indított útjára George Lucas, és bármennyire nem sikerült az előzmény trilógia egyes részei úgy, ahogy azt tervezte, az Egy új remény a Star Wars univerzum csúcsa.
10/10
