„Én nem szeretkezek, én b*szok, durván!”
Nyomokban SPOILERt tartalmaz
Avagy hívhatnánk akár A beszariság ötven árnyalatának is, mivel ez a film tipikus példája annak a viselkedésnek, ami már egyszer-kétszer megfigyelhető volt Hollywoodban. Amikor a készítők tökösen kijelentik, hogy vászonra visznek egy olyan amerikai alkotást, ami majd sokkolja a mozikat (amerikai filmből nem készült ilyen nagyon), majd jön a további arcoskodás megnyugtatásképp, aztán meg a magyarázkodás, hogy talán mégsem lesz olyan durva.
Itt is pontosan ez a folyamat ment végbe. Bejelentették, hogy vászonra viszik A szürke ötven árnyalata című erotikus sikerkönyvet, dobálóztak itt, hogy NC-17 (Amerikában a legfelsőbb korhatár) besorolású lesz a film, aztán végül már azt mondták, hogy mégsem lesz olyan kemény és lehet, hogy még egy tiniknek készült verziót is csinálnak... MI VAN???
A könyvet elolvasva a film előtt rá kellett döbbennem, hogy engem elég szépen rászedtek. Mert, hogy ebben a regényben semmi szado-mazo történés nincs, az biztos. Talán fel kellene világosítani az írónőt, hogy az ágyhoz kötözés vagy a szem bekötése nem egyenlő a szadomazochizmussal.
Anastasia Steel irodalom szakos egyetemi hallgató, aki egy interjú kedvéért találkozik Christian Grey-jel, a fiatal milliárdos vállalkozóval. A lány rögtön vonzódni kezd a férfihez, és a férfi is akarja őt, de csak a saját különös szexuális szokásai szerint. Ana először hezitál, hogy belemenjen-e egy ilyen kapcsolatba, de végül magába szippantja a férfi kisugárzása és szenvedélyes viszonyba kezdenek. Eközben a lány nem csupán a férfi sötét titkait ismeri meg, hanem saját mélyen elrejtett, sötét vágyai is a felszínre törnek…
De előítéleteket félredobva belevágtam a filmbe, és azt kell mondanom, hogy a film első 30 perce (pár kínosabb jelenettől eltekintve) elég jól működött a vásznon. A sok időt igénybevevő casting kifizetődőnek látszik, mivel a két főszereplő remekül vászonra tudták vinni, az amúgy elég trehányul és unalmasra megírt karaktereket, és sikerült kihozniuk belőlük a maximumot.
Ám, ahogy mondani szokás: „Sz*rból nem lehet várat építeni” - főleg nem egy 2 órás filmet, és főleg nem egy olyan forgatókönyvíróval, aki olyan szinten nem érti a dolgát, hogy 30 perc után úgy omlott össze a film, mint ahogy egy Transformers-moziban a fél város szokott.
A könyv története is eléggé unalomba fullad - még akkor is ha épp a szex van a középpontba - de a készítőknek sikerült úgy adaptálni a történéseket, hogy a kevésbé lényeges, felesleges jenetek kerültek bele a filmbe elnyújtva, a kissé izgalmasabb részeket pedig alig 2 percben akarták elmesélni nekünk.
És ha már a film központi témája a szex, szenteljünk neki egy kisebb bekezdést. A könyv elég részletesen leírja a történéseket, ezzel nincs is baj, ha egy erotikus regényről van szó. Nos, ilyet egyáltalán ne várjunk a filmtől. Ilyen téren eléggé lapos a mozi. A könyvből csupán pár szex került bele és az is úgy, mintha kétszeres vagy háromszoros gyorsítással lenne lejátszva. Mire elkapná a nézőket is ez a fülledt hangulat, már véget is érnek ezek a jelenetek. Persze, ez nem pornófilm, nem is ezt vártam el tőle, de ha ez egy erotikus filmnek van eladva, akkor ne úgy nézzenek ki a szexjelenetek, mintha azt mondanák a készítők: „Na, gyorsan essünk túl ezeken a jeleneteken!” Olyan volt az egész, mintha muszájból kerültek volna csak bele. Talàn egy olyan volt, amiről azt gondoltam, hogy egész jól sikerült kivitelezni.
Ami viszont eléggé el lett találva, az a film zenéje. Remekül összeválogatott dalok váltják egymást és élénkítik fel az amúgy sokszor unalomba fulladt jeleneteket. Olyan jól sikerült, hogy még a film nélkül is simán többször hallgatható.
A szürke ötven árnyalatának nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Mind a könyvnek, mind a filmnek. Mert ha belegondolunk, nem igazàn szól sokmindenről és az az értelmetlen befejezés is csak olaj a tűzre.
4/10
