Bátorságról, önfeláldozásról és reményről mesél Darren Aronofsky, amikor a közönség elé tárja személyes vízióját Noéról. Az Oscar-díjas Russell Crowe alakítja Noét, azt az embert, akit Isten nagy feladatra választott ki, mielőtt vízözön pusztította volna el a világot. A film lenyűgöző vizuális kalandra hív, miközben olyan örök témákat boncolgat, mint jó és rossz küzdelme, pusztítás és kegyelem, remény, család és új esélyek lehetősége.
Nos kezdeném azzal, hogy a filmben nagyon kellemeset csalódtam, mert jómagam is, ahogyan sokan mások, hát nem épp erre számítottunk. A film egy történelmi kalandfilmnek volt titulálva, de azonban szerencsére ez másképp alakult, mivel egy posztapokaliptikus vallási drámát kaptunk. Konkrétan nem volt olyan perce a filmnek amit ne élveztem volna, Darren Aronofsky egy filmzseni, ezt bátran ki merem jelenteni, mert a viszonylag fiatal író-rendező és az Oscar-díjas Russell Crowe megalkották az év egyik legjobb filmjét!
Az első fele bemutatja a helyszínt és a hőseinket, a történetvezetés kiváló, nagyobb hangsúlyt szinte mégis csak Noé (Russell Crowe) víziói kapnak. A történet a Mózes könyvében leírt eredeti alapjaira támaszkodik azonban sok helyen nagyon eltér, de ez jó hisz a drámai oldal is ebből bontakozik ki. Noé fiainak nincs felesége, csak Ila (Emma Watson) akit örökbe fogadtak és hiába köti a lányt szoros érzelmi szál az egyik fiúhoz, mert a lány meddő!
Na de itt abba is hagyom, a többi már spoiler gyanús lenne, és egy ilyen remek alkotásnál javaslom mindenkinek, hogy nézze meg! A film maga egy laza 134 perces tömör sokatmondó alkotás, szóval aki komolyan gondolja az szakítson időt rá! Jó szórakozást hozzá!
6,1/10
9,5/10
