bruckadi cikke:
Truman Burbank (Jim Carrey) nem is sejti, hogy békés szülővárosa egy óriási stúdió, melyet egy jó fantáziájú producer-rendező (Ed Harris) ötlött ki és vezet. Truman a műsor főszereplője - de nem tud róla. Élete egy véget nem érő TV show, melyben az ott élő és dolgozó emberek hollywoodi színészek és még a szüntelenül csacsogó felesége is szerződtetett színjátszó. Ám Truman idővel egyre többet tud meg.
A Truman Show egy filmszatíra. A kialakuló amerikai valóságshow kezdeteinek kisarkított ábrázolása komikus-ironikus elemekkel teletűzdelve. Amellett, hogy ezeknek a show-knak emléket állít, egy teljesen új képet állít fel. Egy központi, mit sem sejtő embernek dolgozik párszáz másik résztvevő, melyet több ezer kamera rögzít a nap 24 órájában. Emellett az egész show-nak van egy szülőatyja, Christof (Ed Harris), aki Truman Burbank (Jim Carrey) minden lépését irányítja, befolyásolja. Hol egy felsőbbrendű, isteni személyként ábrázolják, hol szerető apaként. Ez így már nem a mindennapos érdek –és értéktelen műsorokat mutatja be, hanem egy központi emberre kiélezett, „izgalmas” adásnak lehetünk szemtanúi. A banalitáson alapvó show a vártnál is több emberi érzelmet nyújt befogadójának. A forgatókönyvíró (Andrew Niccol) teljesen újszerű, kreatív története tökéletesen és egyedien lett felépítve a tudatlanságtól a végkifejletig. A főszereplővel való azonosulás szinte az első másodpercekben megkezdődik, és a legvégsőkig kitart: a döntéshelyzeteket magunkénak érezzük és a mindennapjainak világát is vele éljük át, ami egy ilyen karakterdrámánál elengedhetetlen is.
Megjelenik a filmben az utazás toposza is, mert Truman minden vágya kilépni szürke hétköznapjaiból. Ezt azonban a média minden megnyilvánulásával, mondatával ellenezni próbálja. A főhős ismeretei, tudása, jellemfejlődése fordítottan arányos emberi kapcsolataival, ismerőseinek viszonyaival. Amint egyre többet kezd érteni a körülötte lévő „összeesküvésről”, annál elszántabb, vakmerőbb és bátrabb lesz minden téren. A mozi hangulata, sajátos kis világa, atmoszférája rendkívül elragadó, átütő; igen sok metaforikus (mind hangi, mind képi) elemet tartalmaz.
Az operatőri munka kifogástalan, tökéletesen összekapcsolja a „két világ” hangulatát. Briliáns felvételekben, kameramozgásokban bővelkedik, a technikai kivitelezések szintén mesteriek. A zenéje ugyancsak mestermunka. De ez mind nem valósulhatott volna meg egy ilyen profi és hozzáértő rendező nélkül, mint Peter Weir. Ő ugyan már bizonyított tudását illetően (Kapitány és Katona, Holt költők társasága), mégis talán ez a legemlékezetesebb darabja. A színészeknek talán legjobb ez a legjobb alakításuk, különösen Jim Carrey-é, aki hozza a tőle megszokott komoly, de olykor komikus alakítását.
Betekintést nyerhetünk a manipulációba, mely az emberi társadalom legfőbb ellensége. Bemutatja Trumant akit csak az emberi létet mozgató örök kíváncsiságra vágyik csak, ami jogos felháborodáshoz vezet. Nemhiába hisz meg van fosztva mindenféle igazi lehetőségtől. Nem az egzisztenciáért kell harcolnia, hanem az életörömeinek megszerzéséért. És a főhőst mindössze egyetlen dolog hajtja csak igazán az életben: az egyéni boldogságának keresése, megteremtése; hogy végre kiléphessen a színfalak mögül…
Erre építkezik a film csattanószerű lezárása is, ami egy káprázatos befejezést ad a filmnek. A mozi méltán minden idők egyik legsikeresebb darabja, amit tényleg csak dicsérni lehet. Ez a film minden nézőjére valami megmagyarázhatatlan hatást gyakorol…
Minden korosztály számára ajánlott, kötelező, örökzöld mestermű!
8,0/10
10/10
