A mester igyekszik átadni tudását a gyermeknek, - és ez is a film egyik fő kérdése: átadható-e a tudás egyáltalán? - aki mégis rendre elköveti az élet nagy hibáit. Megismerkedik az ártással, és azzal, hogy ezek terheit mindig le kell az embernek vezekelni; s megismerkedik a szenvedélyek nyomán felkelő ragaszkodással, melyet egy a férfivé érett ember tapasztal meg egy odalátogató nő láttán. Végül a világi életet választja, és még embert is öl. A Busshista szentirat, a szív szútra sorai azonban kitisztítják tudatát, s immár ő veszi át a mester helyét és látjuk gyermeket nevelni, utálván ezzel a szamszára, a létforgatag örök körforgására.

Mi ez?

Üdvözöllek e mély völgy, csendes kis tavában, melyen apró buddhista kolostor úszik magányosan, s egy remete éli elvonult életét egy fiúcskával!Pihenj meg itt, s tedd le mindennapi ön-teremtette béklyóid terhét. Balzsamos borogatás e táj a megtört emberi szívnek.

Talán idegen világ ez számunkra, akik harsány világi életet élünk, és nehezen látunk ki kényszeres programéhségünk sáncai mögül, és épp ezért olyan nézőt kíván, aki nem egy durrogós, popkorn mozit szeretne látni, hanem egy az élet nagy kérdéseire, szorongásaira reflektáló képi példázatfűzért. Nehéz erről a filmről recenziót írni, hiszen annyira magáért beszél. Ez az a kategória, amit tényleg látni kell, szavakkal átadni lehetetlen.

Érdekességek:

Figyeld, hogy mennyire megvan minden élőlénynek a funkciója. Azt hitted a kakas a húsáért kell, a macska pedig a dorombolás miatt? Teljesítik, alázattal, amit elvárnak tőlük, majd eltűnnek a világban.

Az évszakok váltakozása remekül működik e nagy kérdések szemléltetéséhez, mint amilyenek a szenvedés, az átalakulás, az együttérzés, a ragaszkodás, és a veszteség. A film végére, mi is kicsit azt érezzük, megtisztultunk, átalakultunk.

A nyugati kultúrkörben is megjelenik a körforgás, pontosabban inkább a körökre osztott élet gondolata; csak egy prominens példa Vivaldi négy évszaka, ám itt, („és újra tavasz”) buddhista – vagy inkább védikus – módon újratestesül a lét, s nem linearitást, hanem körforgást fest fel, ezáltal híven példázza, hogy semmi sem változik, mindössze a nevek cserélődnek fel.

Kinek ajánlom ezt a filmet?

Annak ajánlom, aki egy filozofikus hangvételű, az lét végső kérdéseivel foglalkozó filmet kíván látni, és azoknak, akik szeretik, ha egy film felnőttként kezeli őket.8,1/1010/10