Halfalvát elborította az égből hulló étel - és mert lakói torkig vannak már a sok égi fogással, takarítókat szerződtetnek. A cég hamar jóllakik a feladattal: beszélő kovászos uborkák, emberlekű eprek özönlötték el várost és megjelenik egy hatalmas, sültkrumplilábú sajtpók is.
A második fogásban visszatér az első rész összes kedvelt szereplője. A főhős természetesen ismét a bogaras, de jószándékú feltaláló, Flint Lockwood, valamint hű szerelme a tévés időjáráslány, de terítékre kerül Flint morc atyja, valamint egy újabb beszélő majom.
Az animációs filmekben az a jó, hogy bármit megtehetnek benne. A fantasy filmek is hasonlóak, de míg ott nagy gonosz szörnyeket alkotnak, itt a műfajon belül létrejönnek aranyos, cuki lények. Ilyenek lehetnek a dinnyefántok, a takodilok vagy a sajtburgerpókok. Ezekkel a lényekkel és magával az egész történetével létrejött az olyan mese folytatás, ami túlszárnyalja első részét! Ez ugye mesei téren nem túl gyakori, de most sikerült nekik. míg az elsőben több odafigyelést szenteltek a történetnek, addig itt egy alapötletet töltöttek ki az említett cukiságokkal.Egy picit megdobták, hogy legyenek benne rossz karakterek is, majd indulhat a túlélésért való vad kaland! De kinek az élete is a tét?
Vegyük szemügyre a látványt amit a mese elénk tár. Halfalva teljes átalakulása után nagyon jól néz ki, bármennyire is félelmetes. Azért az nem semmi, hogy egy adott teret úgy átdolgoztak, hogy rá sem lehet ismerni. A bennemaradt helyszínek nagyon jó ötlet volt! Szóval a táj tökéletes. A figurák kellőképpen aranyosak és ijesztőek, akinek annak kell lennie. Nagyon jó húzás a végére érve, hogy a látszat néha csal szólást érvényesítve teljesen fejre állítják a karakterbeállítást. A főszereplők, pedig ugyanolyan ügyefogyottak, béna hajúak, és szemöldökösek , mint az első részben.
A története jó, könnyen felfogható bárki számára, és meséhez képest még fordulatos is. Néhol azonban olyan részeket is bevágtak, amit már nem teljes tiszta lelkivilággal adnák át a gyerekeknek. Ugyanez a szemléletem érvényesül néhány poénnál is, amiben fellelhetőek rejtett utalások. Persze lehet, hogy csak a piszkos fantázia játékaként vettem észre ezeket az utalásokat.
A hangeffektek és a zenék, nagyon jól harmonizáltak a hangulattal, ennek következtében még inkább garantált a jó szórakozás. Tökéletesen passzolnak minden jelenthez. A gonosz robotok hangjai is olyan szinten belül vannak, amit meghallva a kicsik sem fognak rettegni.
Amiben viszont csalódtam az megintcsak a térhatás. Mostanában kezdem azt hinni, hogy én várok túl sokat tőle, bár a Gravitációt igencsak élveztem. AZonban ebben a mesében is olyan helyzeteket láttam amit kihasználhattak volna erre a célra, de nem tették. Ehelyett olyanok jöttek, aminek a hatása elmarad, vagy nagyon kicsi. Egy mesében sokkal jobban ki lehetne használni a lehetőséget, mint filmekben, azonban több filmet láttam ami jobban teljesít mint ez! Ettől függetlenül akad benne 1-2 jobb rész, de ennyi.
6,5/10
8,5/10
