Gus, Richie és Clark három született vesztes, akit gyerekkorában sose vett be a csapatba a többi srác. Egyik nap a baseballpályán megmentik a milliárdos csemetéjét egy csapat erőszakos kölyöktől. Cserébe az apa csábító ajánlatot tesz a három lúzernek: hajlandó finanszírozni egy mérkőzéssorozatot, amelyben a legmenőbb kölyökcsapatokkal kell megküzdeniük. Ha sikerül legyőzniük a beképzelt hólyagokat, a győztes csapat városában baseballstadiont épít. Gus, Ritchie és Clark vadul edzeni kezd. A milliárdos Reggie Jacksont, a baseball élő legendáját szerződteti felkészítésükre.
Már az első pár percben eldönthető, hogy szeretnénk-e folytatni, vagy cseréljünk lemezt. Ugyanis már az elején zúdítják ránk a poénokat, és ha azok nem tetszenek, akkor nagy eséllyel a többi sem fog. Nekem azonban betaláltak a vicces beszólások, így tovább folytattam sokadjára is. Igen, ezt úgy értem, hogy már sokadszorra néztem újra a filmet.
Az alapjában nem jelent rosszat, ha a főszereplőnk Rob Schneider. Az egyik kedvenc vígjáték színészem, már kiskorom óta. Ez nem változott annak ellenére, hogy mostanában nem dob sok újdonságot a piacra. A filmben megismerhetjük egy olyan énjét, amiben ő a nagymenő, és nem az igazi lúzer. Akit igazán lúzernek mondhatunk az Clark-ot megformáló Jon Heder. Nem csak a fokozottan befékelt feje miatt mondhatjuk, de az is elég ha ránézünk. Ahogy a meccsen a labda helyett, a bogarakat kapja el, az valamit sugall. A legjobb jelenetei, amikor az edzésen annyira be van fékelve, hogy nem tudja mi a dolga, ha becsöngetnek valahova, vagy hogy mit kell tenni egy forró krumplival. Ott van még nekünk David Spade aki a Nagyfiúk csapatát is gyarapítja. Ő ugyanolyan hülyét alakít, mint ott.
A története annyit hozott újdonságban, hogy a baseball körül forog a film. Az alapkoncepció ugyanaz. A másik dolog az átvezetések amik jók, csak pár helyen nagyon sokat ugranak ezekkel is.
Összesítve egy elég jó kis filmet kapunk. Jókat lehet röhögni rajta. Jó szórakozást! :)
5,5/10
8,5/10
