A Marvel három évvel ezelőtt nagy rizikót vállalt, amikor a csupa ismert szuperhősök mellett egy kevésbé ismert képregényt is a vászonra vittek, mellesleg egy kisebb rendező vezénylete alatt. A Galaxis őrzői azonban már az előzeteseivel megnyerték maguknak a nézőket, és 773 millió dolláros világszintű bevétellel a 2014-es év egyik legnagyobb meglepetéssikere vált belőle.

Három évre rá elkészült a folytatás, és a bevált recepten mit sem változtatva ismét James Gunn ült a rendezői székben - immár egyedül írva a forgatókönyvet - és visszahozta az első rész minden fontosabb karakterét, kibővítve pár újabb figurával.

Miután balul sül el egy akciójuk, a Galaxis őrzőinek menekülniük kell, különben az életükkel fizetnek. Az üldözés során megmenti őket egy idegen figura, aki később úgy mutatkozik be, hogy: Ego, az élő bolygó és nem mellesleg Peter Quill vérszerinti apja…

James Gunn nem vállalt túl nagyot a folytatással kapcsolatban, és inkább készített egy tipikusan vett folytatást. Fogta azokat a dolgokat, amik jól működtek az első részben és a négyzetre emelte azokat.

Most úgy tűnhet, hogy igazából egy felturbózott első részt kapunk, de sokkal inkább egy remekül elmesélt film még jobb folytatását láthatjuk. A főszereplők jobban kibontásra kerültek ebben a két órában, még szerethetőbbek lettek, valamint még viccesebbek, mint eddig.

A film humora nem mindenkinek fog bejönni. Az első részhez képest jobban elengedték magukat a készítők, és sokkal elszálltabb ötleteket dobáltak be, valamint az egysorosok is ütősebbek, de azt meg kell hagyni, hogy néhol kicsit már túltolják az egészet, de összességében még így is baromi szórakoztató az egész.

Még pozitívabb az összkép, hogy folytatás révén nem kellett lefutni a szokásos köröket a csapategyesítéssel és az ehhez hasonló dolgokkal. A csapat közti dinamika is erőteljesebbé válik a második részre. Az előd szüntelen akciójeleneteit is egy kicsit visszafogták, és hagytak jó pár percet arra, hogy ne csak az akcióé legyen a főszerep.

Ekkor lép a képbe a Kurt Russell által alakított Ego, akinek karaktere egy kellemes új színt visz a filmbe. Az Ego és Quill közti kapcsolat szemléltetése is pompásan működik, és azok a jelenetek, amikor csak Ego bolygóján bolyonganak főhőseink az egyszerűen káprázatos.

Egyedül a vége felé fárad meg az egész, amikor kicsit túlzásba esnek a nagy összecsapást illetően. A 2014-es film pont azért volt jó, mert nem akarták túllicitálni az előző Marvel-filmeket és inkább egy ”kisebb” lezárást készítettek, itt viszont nem tudták megállni, hogy ne versenyezzenek a finálét illetően pl. a Bosszúállókkal.

Kapunk egy közel negyed órás vagy 20 perces összecsapást, ami hamar unalomba fullad és inkább egy sokszor látott csihi-puhi lesz belőle, ami meg már így, a huszadik képregényfilmre nem túl érdekfeszítő, ám a lezárás meglepően hatásosra és szépre sikeredett.

A zenei válogatás ezúttal is telitalálat. Ahogy azt már az első részben megszokhattuk, most is a 80'-as évek dalai csendülnek fel egy remek válogatás formájában. 

A Galaxis őrzői vol.2 még jobban működik, mint az első rész. Sokkal jobb a csapatdinamika, a főhősök karakterábrázolása, a humor és a látványvilág, ám a végére kicsit elszálltak az akcióval. Részemről 7.5/10, és James Gunntól így simán megnéznék egy harmadik részt is.