Talán most már végképp kijelenthető, hogy Denis Villeneuve pár év alatt felverekedte magát abba a magas rendezői ligába, ahol olyan direktorok szerepelnek, mint Christopher Nolan, David Fincher, Martin Scorsese, Alejandro González Iñárritu vagy Quentin Tarantino. Ahol már nem a színésszel, hanem a rendező nevével adnak el egy filmet és ezen direktorok minden egyes új filmjének bemutatója egyfajta eseménynek számít.
Villeneuve 2010-ben tűnt fel, amikor a Felperzselt föld című filmjét beválogatták a legjobb 5 idegen nyelvű film kategóriájába az Oscar-gálára. Ugyan nem nyert, ám arra elég volt, hogy felfigyeljenek rá, és három évre rá már két amerikai filmet is elkészítsen, méghozzá az Ellenséget és a Fogságbant. Ez utóbbi a nagyközönséggel is megismertette a rendező nevét, majd két évre rá elkészítette a Sicario – A bérgyilkos című thrillerét, amivel már bekerült az elitek közé. Nem is vesztegette sokáig az idejét és egy évvel később már meg is érkezett új filmje, az Érkezés…
Egy nap 12 idegen űrhajó jelenik meg a Föld egy-egy fontosabb pontján. Az amerikai katonaság egy nyelvészprofesszort és egy matematikus kér fel arra, hogy próbáljanak meg kommunikációt létesíteni az idegenekkel…
Tovább is folytathatnám a tartalom leírását, de felesleges. Ezt a filmet látni kell! És most nem csak a sci-fi rajongókhoz beszélek, hanem a filmrajongókhoz és mindenkihez. De azt jobb, ha most tisztázzuk: ez nem egy pörgős, agyatlan blockbuster. Pont ellenkezőleg: az Érkezés egy lassú, okos és elgondolkodtató sci-fi, amiből nem készül sok manapság.
A film fő témáját – az idegenek eljövetelét – már megannyi mozi elmesélte, ám legtöbbjük arról szólt, hogy az ufók el akarják pusztítani szeretett Földünket, de az emberiség szembe száll velük, majd győzelmet aratnak felettük. Nos, ez a film nem erről szól. Sőt, pár mondatban össze lehetne foglalni, ám amilyen fantasztikusan ez el van mesélve, az az igazán dicséretre méltó.
Villeneuve ezúttal Ted Chiang 1998-as Story of Your Life című novelláját vitte vászonra a tőle megszokott stílusban. A film lassan építkezik, fokozatosan adagolja a feszültséget, miközben jelenetről jelenetre egyre mélyebbre és mélyebbre kerülünk a történetbe.
Az Arrival szinte tökéletes ellentéte a tavalyelőtti Csillagok közöttnek. Mert míg Christopher Nolan próbálta elkészíteni a saját 2001: Űrodüsszeiáját, ami végett a 160 perces játékidőbe próbált beleszuszakolni nagyon sok mindent, addig Denis Villeneuve csupán kicsit markolt, de a 116 perces játékidőt bravúrosan tölti ki úgy, hogy nem siet sehova és tényleg hatni tud a néző érzékszerveire, minden hatásvadász eszköz bevetését nélkülözve.
A jelenetek többsége nagyon hatásosra és valóságosra sikeredett, már amennyire lehet ilyet mondani egy sci-fi esetében. Hiába egy nyelvészprofesszor vagy egy matematikus a főszereplő, át tudjuk érezni minden egyes rezdüléseiket, félelmüket az első pillanattól az utolsóig.
Ahogy a rendező eddigi alkotásainál, úgy itt is muszáj kiemelnem a film látványvilágát és a zenéjét. A képi világért ezúttal nem Roger Deakins volt a felelős, hanem a Selmat és az Egy durva évet is fényképező Bradford Young. A zenét viszont ismételten Jóhann Jóhannsson szerezte. De talán mégis a film végén megszólaló Max Richter On the Nature of Daylight című szerzeménye ütött a legnagyobbat.
Az Érkezés valóban olyan fantasztikus, mint ahogy azt mondják. Okos, szívbemarkoló, gyönyörű alkotás a sci-fi műfajában. Denis Villeneuve ismét fantasztikusat alkotott és reméljük, hogy az általa készülő Szárnyas fejvadász 2049 is ilyen szuper lesz.
9/10
