„ - Nézze a jó oldalát! Senki sem szenvedett.
- Azért páran igen.
- Úgy értem, gyorsan meghaltak, úgy hogy szerintem nem fájt nekik! ”
Baromira vártam ezt a filmet! Shane Black azon kevés alkotók közé tartozik nálam, akik mindig hozzák azt a bizonyos színvonalat, amivel garantáltan jól fogok szórakozni. Persze, vannak kivételek, mint amikor egy stúdió túlságosan korlátozza az alkotói szabadságot, ahogy azt tette a Disney a Vasember 3. esetében.
Black tipikusan annak a kornak az alkotója, amit én nagyon imádok: a 80-as éveké. Neki köszönhetjük az egyik legjobb zsarupárost, Martin Riggs és Roger Murtaugh személyében, valamint olyan filmeket, mint Az utolsó cserkész, Az utolsó akcióhős, az Utánunk a tűzözön vagy az én személyes kedvencemet, a Durr, durr és csókot. Mivel a Rendes fickók ezek közül leginkább az utóbbira hajaz, reméltem, hogy egy újabb kedvencet üdvözölhetek benne.
Jackson Healy viszonylag egyszerű fickó. Fizetnek neki és ő pofán veri azt, akivel megbízzák. Holland March egy iszákos, züllött nyomozó, aki többnyire pitiáner, idős hölgyek által kért ügyekben nyomoz, és még azokat sem igazán tudja megoldani. Egy közös személy kapcsán találkoznak, és mire észbe kapnának, együtt kell megoldaniuk egy szövevényes ügyet a szex, a drogok és a rock'n'roll világában...
A film nézése után pont az volt az első gondolatom, hogy a folytatások és a feldolgozások világában miért nem készül több ilyen film? Aztán persze rájöttem, hogy a nézők többsége már nem kívácsi az ilyesféle szerzői filmekre és inkább választ egy képregényfilmet vagy egy baromi látványos bolckbustert. (Sajnos eléggé rosszul szerepel bevételileg is.)
A Rendes fickók legnagyobb erénye az előbb említett filmekkel ellentétben, hogy van szive, és minden egyes képkockáján érződik, hogy mennyire élvezettel készült, valamint egy teljesen más kort képvisel. Már az első percekben elfogott a nosztalgia érzete és újra tizenéves voltam, aki olyan csodálattal nézte az olyan kultikus akciófilm főhőseit, mint Martin Riggset a Halálos fegyver-ből, vagy Joe Hallenbecket Az utolsó cserkész-ből.
Mondanom sem kell, legfőképp azok fogják élvezni ezt a filmet, akik szintén a 80-as, 90-es évek akciófilmjein nevelkedtek. Pompás volt visszautazni az időben, amikor még jópofa egysorosokat osztottak a főhősöknek, amikor nyugodtan véres lehetett egy fehér trikó, vagy amikor folyamtosan cigi lóghatott a főszereplők szájában, nem félve attól, hogy majd mit fog szólni a korhatárbizottság.
A film főszereplői tipikusan Shane Black-karakterek. Egyikük sem példás jelemű főhős, sőt épp ellenkezőleg: mindegyikük kissé romlott személyiség. Black ismételten két remek karaktert teremtett a filmhez, akikhez tökéletes színészeket párosított.
Russell Crowe nem az a tipikus komikus alkat és többnyire a filmjeiben sem szokott poénkodni, ezért volt kellemes látni egy új oldalát a színésznek, főleg így 40 év után. Ryan Gosling elképesztő tehetséges, erre már az utóbbi évek során is rájöhettünk és ez most sincsen másként. Maximális beleéléssel, és humorral kelti életre az idióta Holland March karakterét.
Persze, hogy ne csak ódákat zengjek a fickókról, azért közel sem lett tökéletes a végeredmény. A film története eléggé túl volt bonyolítva, főleg úgy, hogy pont a korra jellemző egyszerűbb ponyvakrimiket és annak hangulalát képviseli. Eleinte jól működik, majd ahogy egyre mélyebbre és mélyebbre ásnak főhőseink annál zavarosabbá válik a cselekény.
Amiért egy kicsit talán csalódás lett számomra a film, az az, hogy egy Shane Black kaliberű írótól azt vártam, hogy legalább percenként szállingóznak a poénok és a beszólások (mint például a Durr, durr és csók esetében), itt viszont azt kell mondanom, hogy egy-két poént leszámítva szinte az összeset ellőtték már az előzetesekben. Persze még így is jól működtek a filmben, de akkor is hiányérzetem maradt a humor terén.
Ennek ellenére egy két órás kellemes kikapcsolódást nyújt a Rendes fickók. Crowe és Gosling remek párost alkotnak és szórakoztató alakításuk sok vidám percet okozott. De ami a legfontosabb: Shane Blacknek legalább két évente jönnie kéne valami hasonló filmmel!
7.5/10
