Peter Berg az a rendező, aki egyaránt képes minőségi popcorn mozit (Hancock, Az Amazonas kincse), komoly hangulatú, igaz történeten alapuló thrillert (A királyság) és nagyot bukó, ócska látványfilmet (Csatahajó) készíteni. Ennek ellenére én személy szerint kedvelem munkásságát, hiszen több minőségi darabja van, mint baklövése, ám legújabb alkotásától még így is tartottam kissé. Ez azért lehet, mert hiába volt A túlélő előzetese bizalomgerjesztő, azért érződött rajta némi giccs és attól féltem, a végeredmény nem lesz más, csak egy pátoszos propaganda-reklám az amerikai hadsereg számára. Szerencsére, nem kellett csalódnom benne és így egy egész szórakoztató élménnyel lettem gazdagabb.
A sztori középpontjában egy katonai küldetés áll, melynek keretein belül 4 tengerészgyalogost bíztak meg azzal, hogy találjanak meg egy tálib terroristát. Azonban az akció néhány kecskepásztor beavatkozása miatt kudarcba fullad és ennek tetejébe még az ellenség is üldözőbe veszi főszereplőinket, akik kénytelenek menekülőre fogni.
A forgatókönyv alapja egy regény, amit az a katona írt, aki részt vett azon a bevetésen, amit a filmben is láthatunk. Tehát ez is egy igaz történet, amiben biztos akad néhány ferdítés, de ennek a megállapítását azokra bízom, akik otthonosan mozognak ebben a témában. Én szimplán csak egy drámai háborús akciómozit vártam és ezt meg is kaptam.
A cselekmény végig jó iramban halad előre, üresjáratok egyáltalán nincsenek. Az első 20 percben megismerhetjük 4 főszereplőt, majd azonnal el is kezdődik az akciózás, amit még egy rendkívül feszült jelenet előz meg: néhány kecskepásztor rábukkan a katonákra. Számomra talán ez volt a legemlékezetesebb része a filmnek, hiszen a készítők nem temették ömlengésbe a történet ezen részét, azaz hőseink nem a másodperc töredéke alatt döntöttek úgy, hogy elengedik az arra járókat. Ehelyett vita bontakozik ki közöttük, mivel ketten amellett vannak, hogy végezzék ki a nem várt látogatókat. Nagyszerű képsorok ezek, mivel nem fényezi az amcsikat, hogy milyen szentemberek, sőt, azt mutatja be, hogy igenis, képesek lennének a küldetés érdekében civileket ölni.
De igazából nem ezen van a hangsúly, hanem az ezt követő, majdhogynem a stáblistáig tartó tűzharcokon, melyek elképesztően látványosak, de földhözragadtak is egyben. Néhol már szinte úgy érezhetjük, hogy ott vagyunk ebben a kilátástalan élet-halál harcban a főszereplők mellett és fejünk felett süvítenek el a golyók. Ehhez mérten vér is folyik rendesen, így ha lelőnek valakit, akkor nem fordul el a kamera szégyellősen.
A színészekről sem szabad megfeledkezni, mivel ők is sokat hozzátesznek a filmhez. Elsősorban Mark Wahlberg-t emelném ki, aki jó szokása szerint itt is remek alakítást nyújt. Mellette ott van még Ben Foster, Emile Hirsch és Taylor Kitsch, rájuk se panaszkodhatok. Egyedül Eric Bana figuráját éreztem teljesen jellegtelenek, erre a szerepre egy ismeretlen kezdőt is felkérhettek volna.
És ha már fentebb megemlítettem egy negatívumot, jöjjön még egypár. Sajnos, hiába nem egy giccs özön a film, még így is belefért a játékidőbe néhány "húzós" képsor, például néhány főszereplő halála kissé hatásvadászra sikerült, köszönhetően a drámainak szánt lassításoknak. Aztán akad pár gyenge CGI-effekt is, de ezekből azért nincs sok. És akkor utolsóként, én a fináléban egy nagyobb akcióra számítottam, ám azért így se volt az rossz.
Összességében véve, ütős kis háborús darab ez, amire büszke lehet Peter Berg, még annak ellenére is, hogy klasszikus nemigen lesz belőle.
7,6/10
8/10
