Már jó párszor említettem, de álljon azért itt, hogy három évvel ezelőtt a Sicario - A bérgyilkos az év egyik legnagyobb meglepetése volt. Csak egy átlagos akciófilmre ültem be, de végül teljesen feltörölte velem a padlót. (Nem véletlenül lett abban az évben a harmadik kedvenc filmem.)

Nem is értettem, miért akarták folytatni, hiszen kerek sztorit kaptunk, a szálakat elvarrták, a karakterek pedig mind megérkeztek egy bizonyos célhoz. Denis Villeneuve és Emily Blunt nem is tértek vissza, Josh Brolin és Benicio Del Toro viszont igen, csakúgy, mint Taylor Sheridan forgatókönyvíró, így azért persze, hogy a nyár egyik legjobban várt filmje lett a folytatás.

A Sicario 2.: A zsoldos azonban végül az év egyik legnagyobb csalódása lett. De mielőtt belemennénk a részletekbe, lássuk a sztorit: látszólag a mexikói kartell terroristákat csempész be Amerikába, akik egyre több terrorakciót hajtanak végre, így megkérik Matt Gravert és csapatát, hogy szítsanak háborút a mexikói kartellek között...

És itt kezdődnek a bajok. Taylor Sheridan sajnos egyáltalán nem tudott előrukkolni egy izgalmas történettel a folytatásra és többnyire hatalmas üresjáratoktól kong a sztori, miközben az első rész egy-egy remekül sikerült pillanatát próbálják megidézni, de bár ne tennék, mivel így csak még nagyobbá válik a kontraszt a két film között, ami miatt A zsoldos inkább egy DvD-re készült folytatásnak tűnik A bérgyilkos mellett.

Mert nem elég, hogy néhol unalmas a film, de végig fellelhető Denis Villeneuve (rendező) - Roger Deakins (operatőr) - Jóhann Jóhannsson (zeneszerző) hármasának hiánya. Egyszerűen nincs stílusa a filmnek, teljesen feszültségmentes és legfőképp olyan, mintha a Sicario egy gyengébb utánzatát látnánk.

Emellett pedig az első rész remek mellékkaraktereit tették meg a főszereplőknek, akik viszont annyira már nem érdekesek, hogy ők álljanak a középpontban. De úgyis fogalmazhatnék, hogy a folytatás tökéletesen érdektelenné teszi ezeket a szereplőket. 

A Sicario 2.: A zsoldos egy teljesen felesleges folytatás lett, ami csak arra jó, hogy újra az eszünkbe juttassa, mennyire fantasztikus munkát végzet Villeneuve és csapata három éve. Ugyanis a második részből hiányzik minden, ami azt olyan zseniálissá tette: izgalmas sztori, feszült jelenetek, gyönyörű fényképezés, kemény akciók és a tökösség...