A tavalyi évben ettől a filmtől volt hangos a sajtó, ugyanis többek között az Oscar-díjas Jennifer Lawrence látogatott el hozzánk, hogy itt forgassa új moziját, a Vörös vereb-et, ami az egykori CIA-ügynök, Jason Matthews azonos című első regénye alapján készült.

Az Edgar-díjas könyv egy trilógia első része, így valószínű, hogy siker esetén további két filmben folytatódna tovább a történet, ám a bevételek nem erről tanúskodnak. Szerencsére az kijelenthető, hogy a Vörös veréb cselekménye magában is megállja a helyét és egy korrekt lezárást kapott. 

A történet középpontjába Dominika Jegorova áll, aki prímabalerinának készül, ám egy baleset miatt fel kell hagynia a tánccal. Ekkor tűnik fel a színen Dominika nagybátyja, aki egy olyan nevelőtáborba küldi a lányt, ahol kiváló orosz kémeket képeznek ki, akiknek a legfőbb szakterületük a manipuláció...

Bevallom, sosem számított a kedvelt műfajaim közé a kém-thriller. Köszönhetően annak, hogy erről a besorolásról elsőként mindig a Suszter, szabó, baka, kém jut az eszembe, ami a két órás játékidejével legalább négynek tűnik, valamint elképesztően lassú és unalmas. Most pedig itt van a Vörös veréb, ami 140 percben meséli el a történetét és a különbség csupán annyi a két film között, hogy az utóbbi ezt nagyon élvezhetően teszi meg.

Senkit se riasszon el a majdnem két és fél órás játékidő, mivel egy percig sem ül le a film, végig fent tartja az érdeklődést és nagyon jól adagolja a feszültséget. A Vörös vereb-et áthatja egyfajta szürke, borús hangulat, ami teljes mértékben megidézi, és tiszteleg a műfaj előtt. 

Félre értés azonban ne essék, ettől még a lassabb tempó dominál, viszont a karakterek érdekesek, a cselekmény izgalmas és remek fordulatokkal teszik még csavarosabbá a sztorit. Magyarország ezúttal tényleg Magyarországként tűnik fel a vásznon, ami nekünk, hazaiaknak még nagyobbat dobhat az élményen.

Jennifer Lawrence a komfortzónájából kilépve az anyám! után újra egy izgalmas szerepben tűnik fel és Dominikát megformálva ismét tanúbizonyság tesz arról, hogy simán el tud vinni a hátán egy több, mint két órás mozit. Nagyon erős jelenléte van a vásznon, amihez remekül asszisztál Joel Edgerton, Matthias Schoenaerts, valamint Jeremy Irons.

A színészek mellett az erőszak ábrázolása az, amit a mozi legnagyobb erényének felhozhatunk. Ugyan nem dúskál a véresebbnél véresebb jeleneteiben, hanem épp ellenkezőleg: szép lassú tempóban történik az alapozás, hogy aztán egy elég kemény jelenetsorba tetőzzön ki. Az erőszak elég nyersen van tálalva, de pont ebben rejlik az erőssége, sose válik öncélúvá. 

A Vörös veréb egy remek darab a kém-thrillerek műfajában. Lassú, de izgalmas, a játékidő hosszú, de hamar elillan, köszönhetően a jó karaktereknek, a remek színészi alakításoknak, James Newton Howard hangulatos zenéjének, valamint a néhol elég brutális képsoroknak. Kimondottan pozitív csalódás!