Január a mozizók terén nem egy túl erős időszak. A blockbusterek nyár eleje és vége fele kerülnek főleg terítékre, így helyet hagyva a kisebb marketingű popcorn moziknak. 2018-ban sem volt ez másképp, de mivel abból válogat az ember amiből lehet, ezért mi a Kicsinyítést szemeltük ki magunknak. Végtére is azt kell mondjam jól döntöttünk! A Downsizing névre keresztelt alkotás azt a témát feszegeti, ahol az emberek letörpíttetik magukat, így az életüket ˝luxuskivitelben˝ folytathatják, és még a világ legnagyobb problémáját is orvosolhatják, ami nem más, mint a túlnépesedés.
Hatalmas pozitívum, hogy az előzetesek nagyon nagy vonalakban vázolták, hogy miről fog szólni a film, és ezáltal nem volt kiszámítható, de elég érdekesre sikerült, ahhoz, hogy az embert becsalja a vászon elé.
Másik ilyen tematikájú filmet nem tudnék megnevezni, hiszen a Kölykök összementek, és A hangya is egy olyan világot tárt elénk, ahol az ˝apróságok˝ nem életreszólóan zsugorodtak össze! Itt azonban, ha valaki amellett dönt, hogy liliputiként szeretne élni, az egy visszafordíthatatlan eljárásnak veti alá magát, és bizony hiába gondolja újra az egészet egy pár év múlva.
Az egész játékidő alatt nem éreztem azt, hogy unatkoztam volna, a barátnőmmel ellentétben. Egy kicsit jól esett egy olyan filmet nézni, ahol nem tudjuk mi lesz a vége, de nem is nagyon érdekel, hiszen elvagyunk magunknak azzal, hogy egy kicsit megpróbáljuk beleélni magunkat, és nem kell attól tartani, hogy a következő jelenetben golyók fognak suhanni. Tény, hogy aki nem szereti a lassan kibontakozó filmeket, vagy azokat, ahol a végében nincs semmi fordulat, vagy meglepetés, azok nyugodtan kihagyhatják ezt a filmet, mert ez bizony ilyen. Véleményem szerint ennek így kellett lezárulni. Jöhetett volna egy nagy fordulat, de az túlontúl átlagossá taszította volna az egész alkotást.
A karakterek és a színészek tökéletesen bepasszoltak. Matt Damont nem igazán láthattuk még ilyen szerepben, de remekül bebizonyította, hogy itt is fel tudja magát találni. Egyszerre érdekes, és szimpatikus volt, ahogy az általában akciófilmekben látható színész kilép a komfortzónájából, de nem rogy térdre a ránehezedő nyomástól. Bármennyire is jól játszott Matt Damon, a pálmát Christoph Waltz érdemli, hiszen minden jelenetében remekel. Ő felel a legtöbb poénos képkockáért is, de maga az a karizmatikus játék amit a vásznon művel, az valami elképesztően jó! Ott van még nekünk Chong Chau, aki szintén mindent beleadva testesíti meg a neki járó karaktert.
Összesítve egy nagyon jó film azoknak akik kitudnak kapcsolni egy olyan filmen ami csak elméletben van, és nem csak a golyózáporra vágynak. A közepes imdb pontszám ellen szavazva nálam simán 8,5/10.
