A texasi láncfűrészes történetéről lassan már annyi rókabőrt húztak le, mint a Rémálom az Elm utcában, a Péntek 13., vagy a Halloween-ről. Az idén elhunyt Tobe Hooper klasszikusához három folytatás is készült az előző évszázadban, míg a 2000-es években egy nagyon jól sikerült remaket, egy egész jó előzményfilmet és egy kevésbé érdekes folytatást kapott a széria.
Ezúttal is egy előzményfilmet kapunk, ami majdnem tíz évvel az eredeti film előtt játszódik. A középpontban három huszonéves áll, akik 1965-ben megszöknek az elmegyógyintézetből, magukkal cibálva egy nővért, majd kegyetlen mészárlásba kezdenek. Utánuk pedig egy seriff lohol, aki velünk együtt nem tudja még, hogy a fiatalok közül fog kikerülni a következő évek egyik legbrutálisabb sorozatgyilkosa, a Bőrpofa néven elhíresült láncfűrészes gyilkos...
Amint kiderült, hogy a rendezéssel azt az Alexandre Bustillo - Julien Muaryt bízták meg, akiknek köszönhetően olyan francia horrorfilm született meg, mint A betolakodó, biztosak voltunk benne, hogy erőszakból valószínűleg nem lesz hiány, ami egy texasi láncfűrészesről szóló filmben nem kimondottan hátrány.
A páros ámokfutása olyan jól sikerült, hogy Magyarországon megkapta X-besorolást (Csak felnőtteknek ajánlott!), ami legutóbb csak a Fűrész IV-nek sikerült 2006-ban. Na de tényleg ennyire erőszakos?
Az az igazság, hogy a mai filmnézők többségét már nagyon nehéz meglepni az erőszak ábrázolásával. Hiába a nagy felhajtás, a Bőrpofa bár helyenként eléggé durva, mégsem olyan alkotása, ami kicsapja a biztosítékot a nézőknél. Példának okáért a nemrég bemutatott börtönös Brawl in Cell Block 99 sokkal keményebb erőszakkal bír.
A lényeg, ahol erőszakos a Bőrpofa, ott eléggé odateszik magukat a készítők, valamint a gyilokon kívül van még egy jelenet, ami miatt valószínűleg sokkal könnyebben megkapta a legfelsőbb korhatárt a film.
Sokadik részhez képest akadnak pozitívumai a filmnek. A másfél órás játékidő kellően megfelelő ahhoz, hogy a néző ne tudjon unatkozni rajta. A cselekmény pörög, nincsenek benne üresjáratok. A szereplőgárdában pedig olyan jobb napokat megélt színészeket látunk, mint Stephen Dorff vagy Lili Taylor. Természetesen mindketten hozzák a kötelezőt.
A Bőrpofa ugyan jobban sikerült, mint a három évvel ezelőtti A texasi láncfűrészes: Az örökség, de mégsem tudja kiaknázni a karakterben rejlő lehetőségeket és semmit nem tud hozzáadni a címszereplő kultuszához. Hibái ellenére a közepesnél kicsit jobb, olyan 6/10, de ha szigorú akarok lenni, akkor azt mondanám, hogy csak a jól csengő cím miatt foglalkoztak a karakterrel.
